Múzeumi Közlemények 1973 (Budapest, 1973)

1973 / 1. szám

hazánkban jelenleg a szénbányászat, az előbbihez a vegyipar). E változások szintén erősen formálják a társadalmi létet és tudatot, a múzeumi munka tehát csak úgy lehet teljes értékű, ha figyelme a nagyipar története emlékeinek rendszeres gyűjtésére is kiterjed.

A technikának a szokásos múzeumi kategóriáktól való távolsága, a humán műveltségnek az európai kultúrában olyan sokáig tartó uralkodása ahhoz vezetett, hogy a műszaki emlékek gyűjtése Eu- rópa-szerte a klasszikus múzeumi hálózaton kívül, attól szinte egészen függetlenül, nem közművelődési, hanem más aspektusoktól vezettetve indult meg.

Az első indíték a termelés elősegítése céljából a mesterségek oktatása - vagyis a politechnikai képzés - célkitűzése volt. Azért gyűjtötték össze a manufaktúrák - később a gyárak - gépeit, hogy azokon tanítsák a mesterségeket. E célból alakult pl. 1795-ben a Conservatoire des Arts et Métiers is Párizsban, a polgári forradalom kezdeményezésére. A technikai gyűjtemények szintén még sokáig kizárólag a szakmai oktatás célját szolgálták.

A kapitalizmus kibontakozása korában a nagy ipari-technikai kiállítások során tudatosult a bennük rejlő propagandahatás. A technikai gyűjtemények,múzeumok alakulását a következő korszakban e hatás állandósításának célkitűzése vezette. így jöttek létre a múlt század legismertebb műszaki múzeumai.

Ezekhez az indítékokhoz végülis a közművelődési célkitűzés járult, amelyik jobbadán csak századunkban kezdett a technikai múzeumok területén határozottabban jelentkezni, s amelyik - véleményem szerint - a legfontosabb célkitűzés. Meg kell azonban jegyezni, hogy a műszaki múzeumok a legtöbb országban máig is a múzeumi hálózaton kívül állanak; fenntartóik speciális szervek, intézmények. Bennük általában technikai képzettségű szakemberek működnek, akik szakmai érdeklődésüknek megfelelően a technika belső fejlődése immanens vonalának bemutatását tartják első

48