Múzeumi Közlemények 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
zol ja fel, kiemelve azokat a mozzanatokat, amelyek a népélet alakulása, változása, a mai viszonyok megértése szempontjától lényegesek. Ezt követően bemutatja a jelen iráni népéletet. A közlemény e részében közölt statisztikákból megtudhatjuk, hogy Iránban a farsi perzsát 9,500.000, a különféle perzsa dialektusokat (gilaki,lori,kordi,baluci,mazandarani) pedig 4,650.000- en beszélik; azaz összesen 14,150.000 a perzsák lélekszáma. A török nyelvet, illetve annak két fő dialektusát beszélők /azarbayjani, torkamani) száma 4,230.000. Rajtuk kivül arabul 380.000, örményül 115.000, szárul 70.000 ember beszél és pastu, tájik, talesi nyelven pedig 15.000; azaz a kisebb nyelveket összesen 580.000 ember beszéli. A nyelvi tagolódás megfelel a nemzeti-népi hovatartozandóságnak is. A nyelvi összetettség bemutatása után az irániak vallási megosztottságáról ad felvilágosítást. legelterjedtebb az iszlám siita formája, kisebb jelentőségű az iszlám másik ága, az izmáélitizmus. Az iszlám mellett számos más vallás, kultuszközösség is található Iránban. Számolni kell még napjainkban is a zoroaszterizmussal is, ami a régi, iszlám előtti Irán fővallása volt. Számottevő volt a Mithrasz-kultusz is, aminek ha nagyon áttételesen is, de mindmáig fellelhető a hatása, néhány elcsökevényesedett maradványa. Hasonlóan történeti és csak csökevényeiben élő vallás a babiloni eredetű manicheizmus és mazdokeizmus is. A régi Irán theozó- fiai öröksége sűrűsödött össze a siiták misztikájában az úgynevezett sufisták tanaiban és kultikus gyakorlatában. A tanulmány hangsúlyozza, hegy Irán vallási életét a türelmesség jellemzi. Ezek előrebocsátása után bemutatja a mai Iránt; a hatalmas ország gazdasági és társadalmi viszonyait. Hasonlóan összefoglaló jellegű a kötet következő közleménye is, a Djamchid Benham által írt cikk az iráni néprajzi kutatásokról. Az iráni néprajzi kutatások a XVIII, századi utazók megfigyeléseivel, illetve azok feljegyzéseivel kezdődtek. A hazai kutatások igen szegényesek voltak és a külföldi kutatók sem mutattak nagy érdeklődést Irán népélete iránt. 1958-ban a teherá- ni egyetem keretében külön, önálló intézet alakult a társadalomtudományok kutatása számára. Ezen az intézeten belül biztosítottak helyet a néprajzi kutatásoknak is. Bármily szerény is 120
