Múzeumi Közlemények 1973 (Budapest, 1973)

1973 / 1. szám

ez a kezdet, ettől várják az iráni néprajzi kutatások fellendülését .

A harmadik közlemény Irán egyik érdekes, elkülönülő területét, a Káspi-tenger déli vidékét mutatja be (szerző: Irsa Benham). Ez az országrész Irán legtermékenyebb területe. Lakossága egyre inkább belterjesebb földművelést folytat (rizs és teatermesztés), állattartásában a juhászat a legfontosabb. A lakosság élelmezése szempontjából fontos a Káspi-tenger halászata is, amely nagyobbára ősi eszközökkel ás módon folyik napjainkban is. A szép képanyaggal kísért cikk kitér a terület népi építkezésének bemutatására is. Pő építőanyag a fa. A területen lakó török népcsoport jurtákban lakik és állattartással foglalkozik, a nők híres szőnyegszövők. A tanulmány bemutatja a modern élet néhány mozzanatát is (a pusztán felállított postaládát, mely az időjárás ellen faházikóban, az egész építményt pedig a vadállatok ellen szöges dróttal védenek stb.). A terület népviseletét több kiváló fényképen tanulmányozhatjuk.

A következő közlemény a datolyapálmának Xor város és környéke (ÉK Irán) lakossága életében betöltött szerepét vázolja fel. A cikk különösen behatóan foglalkozik a datolyapálma háncsának sokoldalú felhasználásával (kosárféleségeket, sarukat, eszközöket stb. készítenek belőle).

Ezután egy hasonlóan alapos, sok képpel kísért agráretnográfiai közlemény következik, - Mahmud Ronholamini írta a Kerman vidék hagyományos öntözési rendszeréről -, majd Fredy Bémont tanulmányát olvashatjuk. Ez a cikk a bazárok és karavánszerályok színes, ma is eleven világába viszi el az érdeklődőt. A közlemény a népi árucserén túl behatóan ismerteti a perzsa kézművességet (rézművesség, sarukészítés,fajanszcsinálás,szőnyegszövés, olaj- préselés stb.).

A következő tanulmány - szerzője Hassan Semsa - a bazárok és karavánszerályok színes világánoz hasonlóan egy másik érdekes tárgyról szól; a nargile és csibukszívásról. A nargile, azaz vizipipa - az elnevezés is perzsa eredetű - a dohányfüstöt vi121