Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
Fát elálmélkodtam, amikor a szerszámkészletét megláttam; hogy sokkal archaikusabb a vásárhelyi puszta szerszámkészlete, mint Orosháza tanyavilágának szerszámanyaga. Egyet-kettőt szippantottam a puszta levegőjéből, megszerettem, és azóta - immár 25 éve - kutatom. A vásárhelyi puszta sokkal elzártabb volt, mint az orosházi. A gazdái, a parasztjai sokkal későbben polgárosultak. Végső soron ott én azt a gazdasági eljárást, módot találtam meg, és találom a mai napig is, amit az orosháziak már 30-40-50-60 évvel ezelőtt elhagytak. Azt hiszem, ez egészen világos. Tudjuk, hogy Vásárhely egyike a legnagyobb határú városoknak az egész országban. A határa Sámsonig, Gyuláig, sőt Makóig húzódott. Annak idején, amikor az orosházi telepesek megalapították 1744-ben a harmadik Orosházát, a vásárhelyi-pusztaiak bizony nem szívesen látták az orosháziakat, mert akkor még az orosházi pusztákon is vásárhelyi jószágok legeltek. Kos, most amikor a harmadik Orosházát megalapították, azzal valamelyest csökkent a vásárhelyi pusztának a területe. De még ma is óriási terület ez, amelyen rengeteg kutatni,gyűjteni való van. Nagyon érdekes ez a puszta. Engem többek között azért is megkapott, mert rajta kétféle származású lakosság él. És bár 60-80 éve léteznek egymás mellett, még mindig kiütközik különböző mentalitásuk. Rendkívül sok apró érdekességet sikerült felgyűjteni kutatóútjaim során, amelyekben ez kirajzolódott. Könyvemnek erről szóló fejezetét azonban azzal zárhatom le, hogy ez a jelenség már eltűnőben van, és a kétféle népesség békességben, barátságban él a pusztán. De, hogy valami különbség azért mutatkozik a kettő között, azt más is észrevette. Mostanában olvasom Németh László tanulmánykötetét és abban nem egy helyen említi a neves író, hogy egészen más emberanyagot talált a vásárhelyi gimnáziumban, mint az ország más részeiben. Mindezt Németh László irodalmi szinten, magas színvonalon foglalja össze, ezt én majd könyvembe át is veszem. Most eszembe jut egyik kitűnő adatközlőnk, Szántai István bátyánk véleménye is: "az ember ránéz, akkor meglátja a menéséről, az állásáról, az öltözködéséről, hogy ez a vásárhelyi, ez pedig az orosházi". 229