Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

D. L .: Talán néhány azét még a most készülő harmadik könyvéről .

N.Gy.: Szemem előtt, szemünk előtt szűnik meg a tanyai, a pusztai élet országszerte, sőt, talán lehet így is mondani: világszerte. Ha most nem rögzítem, nem gyűjtöm fel ezt az anyagot, akkor teljesen elvész. Ezért elhatároztam, hogy "Hagyományos paraszti élet a vásárhelyi pusztán" címmel könyvet fogok írni. Nagyon érdekes volt, hogy az elhatározásom után bizonyos idővel felkeresett két kedves barátom, az orosházi múzeum tanítványai. Kedvet akartak ehhez a munkához ébreszteni. Hát kicsit megtréfáltam őket, mert kinyitottam a szekrényem ajtaját, kivettem harmadik könyvem kész tematikáját, illetőleg ennek legutóbbi változatát. Most, hogy már megállapodtam könyvem tartalmát illetően, elárulhatom, hogy az első elgondolásomat vagy húsz módosított változat követte.

D. L.: így lesz ez a mű a bizonyára nagyon megfontolt és mély kutatótevékenységnek a szép eredménye. Gratulálok az eddigi szép munkáihoz, sikert kívánok a továbbiakhoz.

Sajnos többre itt most nem futja az időből. Egy.múzeumot különben is meg kell nézni, nem lehet elmondani, hogy mi minden látható benne. Itt hagyjuk most Nagy Gyulát, az orosházi múzeum igazgatóját, voltaképpen felépítőjét,csendes munkája, harmadik könyvének írása közben, amely "A hagyományos paraszti élet a vásárhelyi pusztán"címet és tartalmat hordozza majd. "Ez a huszadik tematika,amit csináltam ehhez a könyvhöz" - mondja, és csak úgy mellesleg azt is elejti, hogy ezt a témát 25 éve kutatja. Kutatja az u- tolsó percben, amikor már az egész kutatási anyag pusztu- lóban van. És szerencsésnek érzi magát: "A vásárhelyi határban még olyan gazdálkodási módokat találtam, amelyek az orosházi parasztok életéből már 50 éve eltűntek". Visszaidéztem ezt a néhány mondatát, mert azokban egy néprajztudós egész életének atmoszféráját éreztem át, és mert úgy érzem, ilyen türelmes kutatómunka a múzeumok levegőjéhez tartozik. Vége a riportnak, de Nagy Gyula testes, nép230