Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
D. L.: Bizony nem volt végül is gáláns ez a város és adós maradt az íróknak egy jó adaggal; az indok azt hiszem az, hogy ők pedig túllépték a megszabott terjedelmet a duplájával. Ezt azonban csak hálával lehet venni,s hozzáteszem, hogy a monográfiának rendkívül szép a kiállítása is. Jó papíron, jó fényképekkel, szép kötés. Engedje meg Igazgató úr, hogy gratuláljak - jó későn a megjelenése után - ehhez a két könyvhöz és gratulálják ahhoz is, amit elmondott ás - talán szerénységből - most el is hallgat: hogy vevőket is találtak erre a hatalmas könyvre,ami nem is olcsó. Több mint ezer példányt eladtak belőle. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a monográfia-irodalom iránt nagy érdeklődés van. Mondanom sem kell, hogy nagy szükség van rá. Azonban most Önről beszéljünk személyesen, az Ön tudományos munkásságáról. Hagy Gyulának van két kötete, amelyet ismernek az országban, mert egyetemeken is tankönyvekként használják őket. Az egyik: "A hagyományos földművelés a vásárhelyi pusztán". Mindkettő a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjának a gondozásában jelent meg. Rendkívüli részletességű két könyv erről a két témáról. Mi adta az alapgondolatot, hogy ezt a két könyvet megírja, hogy pont így válassza meg a témát. És mondja el őszintén Igazgató úr, mikor ér rá ilyen kolosszális gyűjtésre. Most látom, hogy egész szekérre való anyagot, cédulát és jegyzetet gyűjtött össze egy harmadik könyvhöz. N .Gy.: Szakszerű felvilágosítással is szolgálhatnék, de nem teszem, hanem azt mondom egyszerűen, hogy a véletlen az oka annak, hogy én ezt a két kötetet megírtam. Noha Orosházán születtem és évtizedeken keresztül itt is éltem, a vásárhelyi pusztát nem ismertem, annak ellenére, hogy csak 7 km-re van városunktól. A múzeumnak volt egy hivatalsegédje, aki, amikor a régi néprajzi tárgyakat rakosgatta, ezt mondta nekem: Igazgató Ur! Ha kimenne a vásárhelyi pusztára, ott találna ménkű sok ilyen kacatot. Ha pedig kimegy oda,keresse csak a Galyi sógort, az én rokonomat, aki majd felvilágosítással is fog szolgálni. Nos, szerencsére szót fogadtam és megkerestem a Galyi sógort. 228