Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

D. L.: Bizony nem volt végül is gáláns ez a város és adós maradt az íróknak egy jó adaggal; az indok azt hiszem az, hogy ők pedig túllépték a megszabott terjedelmet a duplá­jával. Ezt azonban csak hálával lehet venni,s hozzáteszem, hogy a monográfiának rendkívül szép a kiállítása is. Jó papíron, jó fényképekkel, szép kötés. Engedje meg Igazgató úr, hogy gratuláljak - jó későn a megjelenése után - ehhez a két könyvhöz és gratulálják ahhoz is, amit elmondott ás - talán szerénységből - most el is hallgat: hogy vevőket is találtak erre a hatalmas könyvre,ami nem is olcsó. Több mint ezer példányt eladtak belőle. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a monográfia-irodalom iránt nagy érdeklődés van. Mondanom sem kell, hogy nagy szükség van rá. Azonban most Önről beszéljünk személyesen, az Ön tudomá­nyos munkásságáról. Hagy Gyulának van két kötete, amelyet ismernek az országban, mert egyetemeken is tankönyvekként használják őket. Az egyik: "A hagyományos földművelés a vásárhelyi pusztán". Mindkettő a Magyar Tudományos Akadé­mia néprajzi kutatócsoportjának a gondozásában jelent meg. Rendkívüli részletességű két könyv erről a két témáról. Mi adta az alapgondolatot, hogy ezt a két könyvet megírja, hogy pont így válassza meg a témát. És mondja el őszintén Igazgató úr, mikor ér rá ilyen kolosszális gyűjtésre. Most látom, hogy egész szekérre való anyagot, cédulát és jegy­zetet gyűjtött össze egy harmadik könyvhöz. N .Gy.: Szakszerű felvilágosítással is szolgálhatnék, de nem te­szem, hanem azt mondom egyszerűen, hogy a véletlen az oka an­nak, hogy én ezt a két kötetet megírtam. Noha Orosházán szület­tem és évtizedeken keresztül itt is éltem, a vásárhelyi pusz­tát nem ismertem, annak ellenére, hogy csak 7 km-re van váro­sunktól. A múzeumnak volt egy hivatalsegédje, aki, amikor a ré­gi néprajzi tárgyakat rakosgatta, ezt mondta nekem: Igazgató Ur! Ha kimenne a vásárhelyi pusztára, ott találna ménkű sok ilyen kacatot. Ha pedig kimegy oda,keresse csak a Galyi sógort, az én rokonomat, aki majd felvilágosítással is fog szolgálni. Nos, szerencsére szót fogadtam és megkerestem a Galyi sógort. 228

Next

/
Thumbnails
Contents