Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
háztartás berendezési darabjai, ruhadarabok. Az ember fennmaradásának kellékei ezek, a maga alkotta tárgyi világ darabjai, célszerű ás majdnem minden esetben hasznos rendeltetéssel. Ez a praktikus vonás azonban a mostani kiállításon felsorakoztatott darabokkal kapcsolatban aligha tételezhető fel, sokkal inkább az, hogy valamennyien kifejezői az egykori használók vallási - tulajdonképpen ideológiai - elkötelezettségének, szimbólumai a profán rendeltetésű és az életet praktikusan könnyebbé tevő tárgyak között annak, hogy gazdáik olykor segítségül hívták az égi hatalmakat is. Túlzás volna azt állítani, hogy erre kizárólag a parasztoknak és a kézműves iparosoknak volt szükségük a modern ipari civilizációt megelőző kultúrákban. így volt és nem is lehetett másként mindenfajta foglalkozási ág és társadalmi valóság képviselői körében akkor, amikor az intellektuális életben gyakran helyettesítette az érthetetlent vagy a felfoghatatlant a mindent magyarázni törekvő hit. Hogy ez a gondolkodási mechanizmus milyen okok és körülmények között keletkezett ás fejlődött, továbbá, hogy milyen feltételek között múlik el, rendkívül vonzó téma, de behatóbb fejtegetése nem a mostani alkalomra való. Sokkal inkább idetartozik annak érzékeltetése, hogy az imént említett szükségletek ki-? elégításére minden rendű és rangú társadalom tekintélyes számú és különböző speciális foglalkozású embert tartott el, akiknek közvetlen vagy közvetett feladatuk nem volt más, mint a hit ápolása. Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy e műtárgyak alkotói, akiknek a mostani kiállítás emléket állít, szintén ezek közé az emberek közé tartoztak. De bizonyosak lehetünk abban is, hogy ezt a feladatukat meglehetősen rendhagyóan, a hitélet gyakorlásával, annak etikai normáival ellentétes módon oldották meg. A népművészeti alkotások javarésze ugyanis a háztartások keretei között készült, jobbára egyesek más irányban ki nem teljesülhető alkotóképességének bizonyságaként. Ezt a meglehetősen korlátozott kifejezési módokat megvalósító gyakorlatot, s az 192
