Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
Megnyitóbeszéd a Liszt Ferenc Múzeum ”A vallásosság népies emlékei” című népművészeti kiállításához A népművészetről vallott fogalmaink sokat változtak azóta, hogy e művészeti ág tudományos vizsgálata megkezdődött. De a fogalom-változások ellenére abban mindig mindenki egyetértett, hogy a népművészet elsőrendűen díszítőművészet, geometrikus, valamint stilizált növényi ornamensek mustráit használja, s aligha jellemző rá a figurális ábrázolás. Ebben a kiállításban páratlanul gazdag gyűjteményeiből a Liszt Ferenc Múzeum mégis olyan műtárgyakat állított ki, amelyeket figurális kompozíciók díszítenek . Joggal kérdezheti bárki: nincs-e ellentmondás a népművészetről alkotott tudományos fogalmak és a kiállítás elvei között? + Egyáltalán nincs! Minden fogalom: szükségszerű elvonatkoztatás; a díszítőművészetként felfogott népművészet is a határesetek nélküli művészeti produkció kategóriája. Ez a megfogalmazás azonban talán túlságosan általános és ezért magyarázatra szorul. A népművészet szokványos alkotásai - a szövött és hímzett mintájú textíliák, a rovátkolt faragású szerszámok és más tárgyak, a vésett és festett bútorok, az írt és ecsettel festett keré- miaedények - valamennyien használati tárgyak: munkaeszközök, a A kiállítás egy olyan bemutató-sorozat első rendezvénye, amelynek célja a Múzeum népművészeti gyűjteményeinek s egyúttal a nyugat-magyarországi hagyományos népművészet alakulás-történetének megismertetése. 191
