Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
A magvar kerámia patikaedény történetéből * Patikaedényen a patikák állványedényzetét, a gyógyszerek tárolására, illetve azok elvitelére szolgáló tárgyakat értjük. Ezt a funkciót az időben és térben változó anyagi és technikai lehetőségeknek megfelelően és a bennük tárolt anyag követelményeihez igazodva különféle formájú és anyagú edények tölthetik be. Alakulásuk attól a pillanattól kezdődik, amikor az ember gyümölcsök kivájt héját, üreges fadarabokat, állati szarvat, vagy kivájt elefántfogat használ fel erre a célra, és tart egészen a mai, modern technikával készült porcelán és üveg edényekig . Az agyagművesség az egyik legfontosabb, az őskortól napjainkig tartó ipar; termékén: a kerámián - amely törékenysége miatt állandóan újratermelődik - kísérhetők legjobban nyomon a technikai és esztétikai változások. A kerámia patikaedénynek nemcsak folyadékállónak kell lennie, mint az étel és ital tárolására készült edényeknek, hanem mázliknak fokozottabban kell bírniok a bennük elhelyezett különböző, erős hatású vegyszerek támadását. A mázakkal való kísérletezéseknél tehát erre is különös gondot kellett fordítani, és - mint látni fogjuk - ezt a feladatot nem sikerült mindig tökéletesen megoldani. A patikaedényekbe többnyire különféle kenőcsök (unguentum), állati zsírok (axungia), növényi vagy állati olajok (oleum), nö+ A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum "Magyar kerámia patikaedény" című, 1972. augusztusában megnyílt kiállítása kapcsán keletkezett tanulmány. 145
