Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

vényekből készített kivonatok (extractum), besűrített gyümölcs- nedvek (roob), "befőzött" gyümölcsízek (pulpa), növényi részek cukorral való összetörésével nyert "konzervek" (conserva), cukros "szörpök" (syrupus), savanyú mézek (oxymel) és néhány esetben aromás vizek (aqua) kerültek. Ez az igény határozta meg a patikaedény formáját: a folyadék tárolására a szűkszájú palack és a kiöntős szirupkancsó, a sűrűbb extractumok számára a szélesszájú,gömbölyű csuporforma, a zsiradékok, kenőcsök számára a hengeres tégely felelt meg a legjobban. Ezeket az alaptípusokat minden kor patikaedényéi között megtaláljuk, köztük csak stílus- és technikabeli eltérések lehetnek.

Az ásatásokból előkerült patikaedénynek ítélt anyag egy részénél nem állíthatjuk bizonyossággal,hogy valóban gyógyszert tartottak bennük, de a későbbi időkből megismert formák hasonlósága megengedi számunkra ezt a feltevést.

Az i. e. III. századból előkerült kelta edények technikai szempontból jelentősek: a kelta törzsek vezették be először a fazekas kézi korong használatát. Ezzel az edények alakja leegyszerűsödik, sírna felületű, szabályos formájú kerámiák jönnek létre.

A római korból már számos valóban orvostörténeti emlék maradt fenn (bronz orvosi műszerek, illatszeres üvegedények, stb.) és a Pannóniában virágzó, kelta hagyományokat folytató fazekasipar termékei között is találunk olyan kis urnaformájú edényeket, amelyek kenőcsök, magvak tárolására is alkalmasak voltak, érdes belsejű dörzstálat, mely a gyógyszer-alapanyagok összezúzására szolgált, mozsarat fehérmárványból, melyet keverőmozsárként használtak.

Magyarországon a XIV-XV. században kialakult első patikák vegyeskereskedés jellegűek voltak. Ezeknek a középkori patikáknak a berendezése nem maradt ránk, csak a korabeli táblaképek egyes részletei (kenetvivő asszonyok, Szent Kozma és Damján orvosszentek ábrázolása) árulnak el valamit az akkori orvoBságos edényekről. A legkorábbi magyar kerámia patikaedé—

146