Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
ben egyrészt a tudományos kutatás műhelyei, másrészt eleven formálói tájuk, városuk - szűkebb és tágabb környezetük - kulturális életének. A korábbiakban fontos szerepük volt, hogy illetékességük földrajzi területén kezükben tartották a tudományos élet szervezését, irányítását. Ez még az egyetemi városokban (pl. Debrecenben, Szegeden stb.) is jórészt fennállt, legfeljebb e helyeken ésszerű tudományos munkamegosztás érvényesült: az egyetemek általánosabb, a múzeumok a gyűjtőterületükhöz kötöttebb kérdések feltárásában tekintették magukat illetékeseknek. A vidéki múzeumoknak ez a szerepe - éppen a fővárosi múzeumok velük szembeni aláértékelő, lebecsülő magatartásából eredően - megszűnőben van. Hivatalos szerveik (tanács, pártbizottság) is a másodlagos múzeumi funkciókat helyezik előtérbe, s ezzel sok helyen a vidéki múzeumok kizárólagosan népművelési intézménnyé változnak át. Régi tétel, hogy a múzeumi ismeretterjesztő munka alapja - a vidéki múzeumoknál csakúgy, mint a fővárosiaknál - az elmélyült tudományos tevékenység, s hogy annak eredményeit kell elsősorban terjeszteniök, népszerűsíteniük. Kétségtelen, hogy a vidéki múzeumoknál a népművelési feladatok gyakrabban jelentkeznek mint a fővárosiaknál, de a tudományos munkának a népművelési feladatok mögé szorítása itt is azt eredményezi, hogy a múzeum - előbb-utóbb nem lesz képes egyik feladatának sem színvonalasan megfelelni. Szinte létkérdés tehát, hogy megtaláljuk az egészséges arányt a vidéki múzeumok népművelő szerepének kialakításánál. Ennél a tudományos munka elsődlegességéből kell kiindulni. Ez az elsődlegesség azonban nem kizárólagosság, mert ez megint a vidéki muzeológus tudományos munkáját is megfosztaná egy specialitástól, másutt nehezen kialakítható ösztönzőtől: a helyi kommunikációtól, amely a szakember figyelmét az egyetemesség felé fordítja, de ugyanakkor gátolja az egy témához való hosszabb kötődését is. Kutatásainak eredményeit a vidéki muzeológus szinte azonnal és 101
