Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
közvetlenül átviheti szűkebb területe köztudatába; helyzeténél fogva ez is az egyik feladata. Ahhoz,hogy ismereteket közöljön, közvéleményt formáljon, jól kell ismernie magát a közönséget; tudnia kell, hogy mi iránt érdeklődik, milyen igényei vannak. Ezt a fontos ismeretet csakis azzal szerezheti meg, hogy benne él a jelen társadalmában, közéleti szerepet vállal s az észlelt igényekre élénken reagál a maga sajátos eszközeivel: kutatómunkájával és népművelési tevékenységével. A vidéki muzeológus ilyen értelemben felfogott tevékenysége végeredményben a tudomány alapvető feladatának közvetlen megvalósítása. A fővárosi szakmuzeológusnál ez a bensőséges kapcsolat a társadalommal, a közigények azonnali észlelése és.azok gyors kielégítése már nehezebb dolog. A szakirányultságú intézmény specializálódott részlegeinek munkatársai elég erősen a szakma önnön keretei közé vannak zárva, s ha észlelik is a problémákat, azokra a közvetlen reagálási lehetőségük nincs meg. (Egy kiállítás rendezését pl. nem a muzeológus, hanem egy nehézkes apparátus határozza el, ez többszörös áttételeivel megfosztja a szakembert a közvetlen megnyilvánulás lehetőségeitől.) Tudományos munka terén tehát a komplex látásmód, a népművelés területén pedig a közönséggel kialakult élő kapcsolat az, ami kétségtelen előnyként jelentkezik a vidéki muzeológus részére a fővárosival szemben. Kettejük munkájának feltételei között tehát éppen fordított az arány, nem az, amit az első pillanatra gondolnánk. Valójában az a paradox helyzet áll elő, hogy az egészet a provinciákról jobban át lehet tekinteni, mint a fővárosból. Úgy véljük, hogy már e felismerés is alkalmas arra, hogy megnövelje a vidéki múzeumok jelentőségét a tudományos élet keretein belül. II. A vidéki muzeológusok számára a munkahelyükből és munkakörükből származó - előbb tárgyalt - kedvező adottságok: tények. Az 102
