Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

egy lokális helyzetre vonatkoztak volna, most nem is említenénk a példát. De Széphalom szerepét idővel Budapest, az ország fővárosa vette át, "provinciálissá"pedig az egész vidék minősült.

Ez a vélekedés máig is érvényesül; a legélesebben az irodalmat és a művészetet érinti, de rányomja bélyegét a tudományos életre, a művelődés egészére is. A fővárosban összpontosuló anyagi erők, vezető kulturális intézmények, évtizedek során aránytalanul megnövelték Budapest szerepét, mialatt vidéken sehol sem alakulhatott ki olyan ellenpólus, amely a Kazinczy-kori Debrecen szerepét játszhatta volna. Egyenértékű versenytárs tehát máig nem létezik, a vidéken jelentkező törekvések sohasem, vagy csak nagyritkán érik el a kellő publicitást, tehát kellő megbecsülésben sem részesülnek. E nélkül pedig valójában lemér- hetetlenné válik a pesti "szellemi központ" munkájának értéke, hiszen a mérleg másik serpenyője üres.

Az utóbbi évtizedben azonban változóban vannak az alapfeltételek. A decentralizálási folyamat következtében a vidék súlya növekszik; egyelőre elsőrendűen anyagi tekintetben, s nem kis mértékben ebből következően kulturális téren is erősödnek bázisai. Ez a változás általánosságban is, de témánk: a vidéki múzeumok helyzete viszonylatában is felveti a számvetés kérdését . Időszerű megvizsgálnunk: hogyan lehetne a javuló feltételekre támaszkodva az eddiginél sokkal jobban összefogni a vidéken szétszórt erőket, hogy azok együtt hatva és az anyagi források és a szakerők jobb kihasználásával egészében jobb teljesítményt nyújtva méltóbb megbecsülést kapjanak.

Meggyőződésünk - s ezt az alábbiakban bizonyítani is kívánjuk - hogy a vidéki múzeumok a tudományos munka bizonyos területein jobb adottságokkal rendelkeznek, mint a fővárosiak. S ha a vidéki muzeológusok erőfeszítése ezeknek az adottságoknak a jobb kihasználására irányulna - nemcsak a legkiválóbbaké, hanem a derékhadé is -, őket valós értékükön mérnék, eltérően a jelenlegi gyakorlattól, amelyben sokszor csak elnéző vállveregetés, néha csodálkozó szemmeresztés munkájuk jutalma.

96