Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
ken nyugvó múzeumi gyűjteménytől és gyűjtéstől elválasztja. így következik be az az egyébként országosan ismert jelenség, hogy az eredetileg hasznos gyűjtőtevékenység nem lép magasabb szintre, hanem a dilettantizmus felé hajlik, übben nemcsak azok hibásak, akik erre az útra léptek, hanem a korábbi évtizedek népművelési "szempontjai" is, amelyek mindent le akartak egyszerűsíteni, s a már elért tudományos eredményeket nem vették tekintetbe. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem az utóbbiak, hanem a szakmai alapokra átépülő helytörténeti gyűjtemények voltak é- letképesek. Ilyenekből lett a fővárosban a Pesterzsébeti Múzeum, a Rákospalotai Múzeum, a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény is. A kétfajta tevékenység: a fellelhető és különböző értékű emlékek gyűjtése, s a tudatos gyűjtési terven alapuló múzeumi gyűjtés egyébként megfér egymás mellett, sőt az előbbi utóbbinak hasznos segítője is lehet. A fentiekhez hasonló, a gyűjteményeken belül is élő hibás szemlélet a mindent begyűjteni akarás: olyan tárgyak szerzése, amelyek nem kötődnek az adott helyhez. A helytörténeti gyűjtemények költségvetése meghatározott, létszámuk minimális, ezért az adott terület történetéhez nem tartozó tárgyak, iratok stb.felhalmozása luxus, és a sajátos, speciális feladatokról tereli el a figyelmet. Kétségtelen, hogy sokszor kész helyzet elé állítja a helytörténeti gyűjteményeket egy-egy hagyaték vagy ajándékozás, de például a fővárosban a kerületenkénti bélyeggyűjtemények, numizmatikai gyűjtemények stb. létesítése helytelen igyekezet. A gyűjteményekben tehát ne az legyen, ami a környéken fellelhető; nem sok-sok "kis Nemzeti Múzeum", hanem történeti szakgyűjteinények létesítése az ideális törekvés. Az előzőekben felvázoltunk néhány gyakori hibát, és az alapfeladattól eltérítő elméletet. Mi az tehát, amit a helytörténeti gyűjtemény keressen, kutasson gyűjtőterületén? A munka feltétele a terület történetének alapos ismerete. Régi mondás: "ahol nincs, ott ne keress", de azt is mondják, hogy "aki keres, az talál". A két népi szólás középútja a választható realitás: fel kell mérni az adott terület jellegét, mert így
