Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 2. szám

lőtt írt: az ilyen és ehez hasonló régiségek csakis akkor lennének az enyészettől állandóan, és mindenkinek hozzá- férhetőleg megóva, ha megőrzésükre nyilvános intézet létesíthetnék. Ha például a "Magyarországi Gyógyszerész-egyesület" venné kezébe az ügyet, egyáltalán nem lennének a nehézségek legyőzhetetlenek,"1(1

Érdemes megjegyezni, hogy e cikket a szerkesztőség a következő megjegyzéssel egészítette ki:

"Egy gyógyszerésztörténelmi múzeum felállítása és propagálása érdekében újabban Nagy Gyula fővárosi kartársunk indított nagyobb arányú actiot. Törekvéseit azonban eddig nem nagy siker koronázta, a mennyiben mostanáig alig néhá- nyan küldtek be hozzá reliquiákat, noha azoknak méltányos áron való megvételére is ajánlkozott. A szép terv pedig kartársaink részéről valóban több pártolást érdemelne."

Orient ismertetett cikkein kívül a legfontosabb felhívást a gyógyszerészekhez 1906-ban a Gyógyszerészeti Hetilap közölte.11 Érdemes idézni szövegének néhány sorát, amely a muzeális értékű magángyűjtemény és a közgyűjtemény viszonyát is érinti, megfogalmazása pedig egyetemes érvényű:

"... e gyűjtemények fennmaradása mivel sincs biztosítva, a bennünket a múlt tapasztalatai jogosult aggodalommal töltenek el ezen emlékek jövendő sorsa iránt. Garancziákat kell tehát keresnünk ezek megőrzésére! Ezt parancsolja szűkebb kari érdekünk és a tágabb tudományos szempont,mert már odajutottunk, hogy minden megmenthető emlékünk pusztulása egyúttal veszteség a tudományra nézve is."

A Magyar Gyógyszerészegylet elnökségének a felhívása - hasonlóan a kolozsvári és a külön megemlített nürnbergi Germanische Museumhoz - Budapesten is a Nemzeti Múzeum keretében, a nép1(1 Gyógyszerész Közlöny. 1893« évf. 11. 1.

^Gyógyszerészeti Hetilap. 1906. évf. 2. sz, 211. 1.

35