Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
sadalmi lét síkján az eszmék anyagi jellegű jelzések, az anyag mozgásai, amelyek a tudat síkján új anyagi formát és a lét pillanatnyi szükségszerűségei szerint formált jelentéseket nyernek. A nyelvi jelentésekben és minden jelentésben a társadalmi lét tükröződik és fogalmazódik át egyéni létérdekké. Ez az át- fogalmazódás bizonyos mértékben mindig hamis, de maga a tükröződés sohasem, különben az érdek a lét ellen fordulna és elpusztítaná azt, nem engedné meg létrejöttét. (Vö.Makkai László, Századok 1970. 583. ) A társadalom embereket (magas tudattal rendelkező élőlényeket), javakat (természeti anyagokból formált használati tárgyakat) és információkat (verbális szimbólumokban megfogalmazható eszméket) termel és cserél. Ami e mozgásokban nem gazdasági jelenség és nem a társadalom önmagában: az a kultúra. A kultúra általános fogalma a "második természet", az átformált természet: nem a létezés teljes tartalma,kommunikációja, hanem csupán az össz- emberileg jelentős, jelentőssé váló és társadalmivá válható információk komplex halmaza. Ezért az egyéni létezés folyamatában, az egyén tudatában a természeti jelenségek bizonyos halmaza változásnak, dinamizmusnak, mozgásnak látszik a társadalmi jelenségek anyagi kötelékszerű, statikus tömegeivel szemben. A társadalom (az egyének és a csoportosulások változó és változatos együttműködése) mint fogalom - mint absztrakció - az egyéni tudatban megváltozhatatlannak, szilárdnak és öröknek látszik (mint minden anyag önmagában), pedig mozgás is. Biconyos esetekben azonban a mozgás anyagi jellege közvetlenül nem érzékelhető. Az absztrakt társadalom - mint anyag - érzéki látszat csupán: idea, de nem illúzió, hanem olyan anyagi valóság, melynek absztrakt anyagisága anyagának sokfélesége miatt együttesen nem észlelhető, csupán a sokféle anyag együttes mozgásában. Ha a munkáshagyományok anyagiságáról és mozgásáról elmélkedünk, már a terminológia alapján nyilvánvaló, hogy nem csupán a munkásosztály hagyományaira gondolunk, hanem ennél jóval tágabb, történetileg talán kevésbé konkretizált, de genetikailag a régmúlt történeti fejlődésében gyökerező absztrakcióra, a munka fogalmára. A munkás szó - mint nyelvi jel - teszi lehelő
