Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 2. szám

nagyszabású Éremtár rendezését és Weszerle József publikálásra előkészített éremtani tábláit. Bőven van tehát alkalma - a külföldi és régibb latinnyelvű hazai irodalom ismeretében - az Árpádkori érmészet beható tanulmányozására.

Ez nemcsak alapvető munka elvégzésére vezeti. Úgyszólván a mai napig is befejezetlen tudományos és etikai vitát indít meg a Rupp Jakab kiadásában 1840-ben megjelent latin és magyar nyelvű magyarországi éremcorpus árpádkori része szerzőségének kérdése körül. Nincs itt helye, hogy a vita anyagáról bővebben szóljak, de legalább a kezdetről meg kell emlékeznünk.

Az Athenaeumban 1842-ben Toldy Ferenc kezdeményezi a szerzőség kérdésének tisztázására irányuló polémiát. Szerinte - és ez i- ránt nem is lehet kétség - e munka időszakot alkot pénztudományi irodalmunkban. A magyar régi pénzkincset gazdagítja, biztosabb alapokon, határozottabb alakban tünteti fel. A puszta leíró lajstrom fölé emeli a tudományos tárgyalást, úgyhogy az is, aki mindeddig ezt az ismeretnemet a régiségkedvelők bíbelődésé- nek tekintette, kénytelen annak az őt megillető rangot a segéd- tudományok közt megengedni. Azt ma már nem lehet megakadályozni, hogy az éremtan művelői a "közrebocsátónak" megnevezett Eupp Jakab nevével idézzék e munkát, de a vitából az is nyilvánvaló,hogy a munkatársat Érdy Jánost - aki az első rész szerzője is - szintén meg kell említeniök.

Alapvető és máig is használt "Szerb zsupánok, királyok és cárok pénzei" című alapos tanulmánya. Ennek zárószavaiban felel Bupp Jakabnak nem mindig egyenes úton járó bíráló szavaira, személyeskedő megjegyzéseire,amit nem annyira a közölt cikkből, mint a Toldyhoz intézett terjedelmes,de soha ki nem adott németnyelvű levélből kétségtelenül meg lehet állapítani.

Ebben a könyvében, ne^ipsak válaszol, de szinte javaslatot is tesz a fejlődés érdekében: "Hogy azon pénzpéldányok és más régi emlékek közül melyek Magyarország és tartományai téréin ásattak ki a föld sötétségéből... ekkorig oly kevés szállíttatott át az olvasóvilágba, annak okát egyebeken kívül abban is kell keres- 8