Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
hez, de tudomásul nem venni ezeket lehetetlen, mert nem. csak szárnypróbálgatások, de irányt tévesztett vállalkozások is. Annál többet jelent erős jogtörténeti felkészültségét eláruló munkája: "Perger -Jánostól magyarosított Verbőczy István Hármas- törvénykönyvének vizsgálata" című hatalmas kritikai tanulmánya, amelyben az egyszemelyben élő jogász és historikus kölcsönösen segítette egymást. És elismerést is arat: törvény, jog és történettudása ebben a munkájában tükröződik a legjobban. Nem tévedünk, amikor ebben a munkában keressük akadémiai sikerét is, a már egy év múlva 1832-ben elnyert levelező, majd még ugyanabban az évben megérdemelt rendes tagságot. A kevés dotáción kívül nemcsak üres cím számára ez a megbecsülés. Nemcsak művelni akarja a tudományt, de a szakunkbeliek közül elsőként népszerűsíteni is, amit lexikon-cikkei még akkor is tanúsítanak, ha a címszavak távol állanak ismertetett széles munkakörétől, de annál több hazai és külföldi irodalom ismeretéről tanúskodnak. Már 1834-ben ott találjuk az Akadémia folyóiratának a Tudománytárnak szorgalmas munkatársai között, de a többi akadémiai, és egyéb kiadványokban is, évről-évre többször jelentkezik közléseivel, tanulmányaival. Elsőként értékeli az ún. "'Karthauzi névtelen" nagyszombati kódexét. Közölte ebből a Szent László legendát. Ezért a középkori irodalmi kutatás azzal tisztelte meg, hogy a legnagyobb szabású - magyarországi, és itt különösen tisztelt szentekről szóló - legterjedelmesebb magyar középkori alkotást máig is Érdy-kó- dex néven tartja nyilván. Ezzel csaknem egyidőben kezdi oklevéltani munkásságát - diplomaközléseit, magyarázatait -, s pár év múlva a felirattannal, pecséttannal, éremtannal köt haláláig tartó barátságot. Ez a munkásság még közelebb hozza az Akadémiához. 1837-től 1844-ig szerkeszti a Tudománytár értekező részét. Rábízzák a 7
