Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 1. szám
Tágas, derűs verandára tessékelnek. A végső meglepetés itt ébreszt arra, miféle ember is az, akinek a fedele alatt állunk. A hatalmas ablakszárnyak alatt üvegszekrényekben, üvegpolcokon művészi sorokba elrendezve ásványok százai. Hazai, külföldi lelőhelyekről, mindenféle fajta. Legyőzve a meghökkenést, sorra szemügyre veszem a gyűjtemény e- gyes darabjait, ritkaságait, pompás, egyedülálló példányait. A fehérre meszelt falakon félméteres kristályrajzok. Széket tolnak elém. A nyugodt szemlélődés, ámult felkiáltások,- a megértésben testvéri osztozkodás következnek. Valóban van itt fennőtt kvarc és szabad földpát kristály. A velencei gránitnak rokoni változatából: a pegmatitból. Valamikor,év-százmilliókkal ezelőtt, a gránit izzó kőzetanyagából könnyen illó vegyületek váltak külön és ezek az ásványtkép- ző elemekkel telített forró gázok, gőzök és oldatok olyan nagy mennyiségben torlódtak a hasadékokban és üregekben, hogy ott hatalmas kristályok halmazából álló kőzetet hoztak létre. Ezt a kőzetet nevezi a szakember pegmatitnak. A Velencei-hegység pegmatitja kvarcot és földpátokat, - orto- kiászt és oligoklászt - tartalmaz,olykor deciméteres kristályokat. Tanulságos beszélgetés ez mindkettőnknek. Egy kedves délután méltó befejezése. Most csendes, személytelen mosolyával belép a háziasszony, Fürtös barátom felesége.- Tessék átfáradni a konyhába. Egy kis halászlére. Szegényes, dehát nem tudtam, hogy jönnek.- A magam borára, - invitált Fürtös György is.A lugasban termett szőlőből. Szabadkoztunk, de csak tisztességből,mert farkas éhesek vagyunk. Letelepszünk a konyha ebédező részébe. Fehérre sikált fenyőfaasztal mellé. Az ablak, a fal tele van rakva virággal. Odakünn Hl
