Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 1. szám

alkonyodik. A vacsorahangulat mennyei segítséget nyújt a "beszélgetésre.- Bandi bácsi, - szól újdonsült barátom - láttad az ásványaimat. Nem múzeumot akarok én. A magam kedvére gyűjtöm. És tudod, hogyan gyűjtöttem azokat a kvarc és földpát kristályokat?- Mondd csak.- A kőfejtő gránitmurvájából rostáltam. Nyári szabadidőmben és vasárnaponként. Kimállott példányok. Azért tökéletesek és nem töröttek.- Komisz munka lehetett.- Az volt. Nem egyedül csináltam. Egy barátom segített. Autók elektromos berendezését szereli. Ő is ásványgyűjtő.

Poharamat a lámpa felé emelem. Mögé rejtem meghatottságomat.Nem csecsebecsét gyűjtő széplelkek ezek.A kis szoba asztalán Sztró- kay Kálmán egyetemi tankönyve az ásványokról és Koch Sándor kötete Magyarország ásványairól győztek meg erről. Egy villany- szerelő. És ásványokat gyűjt.- Nyaranként az ő kocsiján jártuk a bányahelyeket.

Szünetet tart. Igyekszik szavakba foglalni azt, amit érez. Azután megszólal.

/- TJgy gondolom, nagy dolog az, amiben fáradsz. A Földtani Intézet százéves centenáriumára összegyűjteni mindazt, ami hazánk ásványvilágát mutatná be az ide sereglő külföldi szakembereknek. Nemzeti ügy! Ne csak könyvből ismerjék, mi rejtőzik a hazai földben.

Tűnődik. Koccintunk. Poharát óvatosan maga elé helyezi. Újból megszólal.- Ha visszamegyünk a verandára,odaadok mindent, amit a kiállításra érdemesnek tartasz. Jó helyen lesz;. Sőt! Ott lesz i- gazán jó helyen. Ha elkészül a kiállítás, majd megnézem. Legyen nekem is minek örülni, ha viszontlátom őket.- De én nem kölcsönbe viszem. Végleges kiállítás lesz az.- Én is úgy gondolom. Véglegesen adom.

42