Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 1. szám

be, ahová teherautók álltak az ércgurító alá. Ezt a helyet is átkutattam. Húsz-harminc kilós, remek példányok is akadtak.Formázni sem kellett őket. Úgy, ahogy voltak, kiállítási szekrénybe, vagy külön dobogóra kerülhettek.

Elfogott a gyűjtő jólismert, régi érzése. Volt kiállítási anyag bőven.Akár ajándékba is adhattam, vagy cserébe, más bányahelyek ásványaiért. Az út . mentén kis pocsolyák tükrén csillogott a Nap. A tegnapi zápor maradékain. Ezekben öblítettem tisztára a darabokat, azután egy csomóba hordtam valamennyit. Amikor mindent átkutattam, ide tértem vissza. Ki kellett válogatni a javát. Valamennyit nem vihettem magammal.Harmincat-negyvenet raktam egy sorba.

Sok. Újra kezdem a "selejtezést". Ez vizsgálati anyag a fiókos gyűjtemény számára. Tudományos dokumentáció. A másik az érckiállításba kerül, amaz a Velencei-hegység szekrényébe. Ezt azért viszem el, mert tündérien szép példány, az pedig, a sor végén, ritka megjelenési forma.

Azután megmérgesedtem. A sofőröm is dörmögött. Nem bírja a kocsi. így, ilyen lelki küzdelmek között raktuk be a kövek háromnegyed részét. De ma is meg vagyok győződve, hogy azért, azt a tömött, súlyos szfaleritet a sor végéről mégiscsak el kellett volna hoznom. Most is sajnálom, ha eszembe jut.

Az autó útrakészen állt. Vége a kirándulásnak. Fürtös György bányatechnikus száll be a kocsiba s máris indulunk.

Kocsink amolyan otthonos ásványgyűjtő klubbá változik. Újdonsült barátunk útikalauzként viszi a szót. Egy sereg régi történetet mesél el az életéből, mintegy feltérképezi a múltját, a- mit ásványgyűjtéssel töltött. S belevonja előadásába a tájat, ahol esztendők hosszú sorát morzsolta el s ezután már nem is szakad el innét.- Magam építettem a házam. Még az ablakát, ajtaját is én gyalultam, vasaltam. Valóságos botanikus kert keríti. De azért,

139