Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 1. szám

A szökőkút

Heggel korán indultunk. Gépkocsink kirobogott a fehérvári országúira, a Velencei-hegység északi részén fekvő pátkai ércbánya felé, ahol túlnyomórészben cinkércet, az úgynevezett szfa- leritet, de itt-ott ólomércet,galenitet is fejtettek. A bányász színesércnek nevezi őket. Vegyi összetételük szerint szulfidok. Kénnek cinkkel és kénnek ólommal alkotott vegyületei.

A hegység alig 35 négyzetkilométer. Az utolsó két évtizedben az ország egyik érckutatásra Kiszemelt területe. Éveken át térképezték a földtan, az ércbányászat, az egyetem szakemberei és a mélybe lehajtott fúrásokkal igyekeztek körülhatárolni a jelentősebb ércfekvőhelyeket, kikémlelni az elfeledett kőzettömegek földtani viszonyait.

Legnagyobb szenvedéllyel és a legerősebb kezdeményező tehetséggel Jantsky Béla folytatta a vizsgálatokat.Vaskos könyvben tárta szaktársai és a világ elé a változatos, földtani eseményekben gazdag évmilliós múltat.

A hegység magva ismeretlen mélységből felboltozódott, kihűlt és megmerevedett gránittömb. Több száz millió éves. A Föld ókorának szülötte. Kvarc, földpát és fekete biotit csillám alkotják. Mindhárom ásvány szilikát, vagyis az oxigénnek és a szilicium- *

*Fejezet a szerző - a geológiai tudományok doktora - közeljövőben megjelenő, az ifjúság számára írt ismeretterjesztő könyvéből. Bemutatását folyóiratunkban példának s.zántuk egy "nehéz" tudományág ismeretének oldott-stílusú, hangulatos és éppen e- zért hatásos tárgyalására.

134