Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 1. szám

építész-szemlélet nyilvánul meg, ezen belül igen gondos, pontos munkája tanít: "Megvizsgáljuk, nincs-e az épületnek valamilyen végig vonuló fal esetében a felméréshez felhasználható tengelye, vagy nem bontható-e egyes összefüggő részekre." Ha nincs erre mód és az épület szabálytalan,úgy "két fixpont közötti kifeszített drótszál,Vagy kötél képezheti a mérés bázisát". Minthogy "az építmények 99%-a kisebb-nagyobb szabálytalanságokkal épült, helyesebb tiszta papíron dolgozni, mint az önkéntelenül is derékszögekre és más szabályosító tévedésekre vezető milliméter-papíron" (84). Az egyes falak távolságát nem egymástól, hanem a tengelytől, vagy valamely más alapponttól számítjuk,elkerülve "az apróbb tévedésekből előálló hibahalmazt". A felmérés ellenőrzésére az épületeket a méretek alapján és azok feltüntetésével rajzoljuk.Az építmények alaprajzi felmérését követő szintezésnél valamivel a padlószint felett levő alapsíkhoz viszonyított, tehát pozitív és negatív adatokat eredményező mérést javasol, a végleges felvételi rajzban akár erre a felvett síkra vonatkoztatva, akár a tengerszintre átszámítva írhatjuk a magasságokat. A rajz tájolásához nem tartja elegendőnek a mágneses északi irány megállapítását,a csillagászati észak feltűntetését is szükségesnek tartja (85). Szalay munkássága főleg a Nemzeti Múzeum római kori ásatásainak felmérésére hatott jelentősen.

A harmincas évek elején a dunapentelei ásatási területet a Nemzeti Múzeum megbízásából egy mérnöki iroda mérte fel (86). Az elkészült szintvonalas térképet PAULOVICS ISTVÁN cikkében láthatjuk (87). Az aquincumi téglaégető- és fazekastelep helyszínrajzán HORVÁTH ISTVÁN a feltárt falakat,kemencéket - minden bizonnyal más célú térképről átvett - birtokhatárvonalak között ábrázolja (88).

LUX KÁLMÁN és fia, GÉZA, a kiváló építészek és műemlékrestaurátorok számos ásatást mértek fel, munkásságuk azonban inkább műemlékvédelmi szempontból jelentős.

Bár a geodéziai felmérés a harmincas évek ásatásainál

110