Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 1. szám

A háború után újra meginduló kutatások eredményeit 1923-tól kezdik nyilvánosságra hozni.BELLA LAJOS temetőtérképe a feltárt temető-rész kutatószelvény-beosztását,az egyes sírokban feltárt csontvázakat és azok mellékleteit tünteti fel (67). SZŐNYI OTTÓ pécsi ásatásának "térrajzán" (M= 1:200) MÖLLER ISTVÁN építészprofesszor külön jelöli az 1913» és az 1922. évi ásatás eredményeit és kutatóárkait, feltünteti; az 1780-ban építkezés közben talált régi falakat is (68). 1923-ban hozza nyilvánosságra FOERK ERNŐ építészmérnök az aquincumi római vízvezeték maradványaira vonatkozó vizsgálatainak eredményeit. Gondos mérnöki és tanári munkáját örökíti meg a 2300 m hosszú aquaeductus alaprajza, hossz-szelvénye, igen sok részletrajz (méretekkel) és a környéket ábrázoló kisméretarányú térkép (69). A következő é- vekben gyakoribbá válik az ásatási-, főleg temetőtérképek közlése. A lelőhely környékét vagy ezen, vagy külön vázlaton ábrá- zolják.Ezt látjuk HILLEBRAND JENŐ zagyvapálfalvai, pusztaszent- istvánházai ásatásaival, továbbá a bodrogkeresztúri műveltséggel foglalkozó munkáiban (70). A pákozdvári földvárról LÁSZLÓ GÁBOR főgeológus készített csíkozott térképet MAROSI ARNOLD á- satásán (7I). RETTICH NÁNDOR korai dolgozatai sem nélkülözik a tenetőtérképeket (72). BANNER JÁNOS 1927-29-ben megjelent munkáiban az ásatási térkép mellett katonai térkép-kivágatot is találunk, amelyeken nyíl mutat az ásatás helyére (73). Banner igen szép kivitelű ásatási térképeit RUDAY PÁL grafikus készítette (74).

Az ásatási térképek rendszeres közlése azonban, sajnos, nem a két háború közti időszak magyar régészetének egészére jellemző, hanem annak csak szűk élvonalára. így az ásatások felmérésének elterjedésében csak látszólagos a fejlődés. Ebben az időben pedig már nem lelkes amatőrök ásattak, mint a múlt században, hanem szakképzett régészek. Munkájuk célja már nem csak a gyűjteménygyarapítás, hanem a tudományos kutatás is, ami a századforduló idején még távolról sem volt általános. Érthető lett volna tehát az ásatások felmérésére irányuló igények fokozódása, mégis sok ásatás helyéről csak annyit tudunk, hogy mely község területén folyt (75).

108