Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 1. szám

1906.szeptember havában BARÁNYIK IGNÁC 1:1000 "nagyságban" mérte fel a gyulavarsándi lapos ("lopós1') halmot poláris koordinátaméréssel. A helyszínrajzon sok méretet megírt, feltüntette a feltárás határát s a halom metszetét is megszerkesztette (63).

7. kép:

Tájolós sokszögelás

A kolozsvári régészeti folyóirat 1911. évfolyamában két temetőtérkép van.Ezek közül SZÁSZ FERENCé vázlat-jellegi, de arányméretekkel ellátott, KOVÁCS ISTVÁN munkájában viszont a sírrajzok egész sorozata mellett olyan temetőtérképet látunk, amelynek helymeghatározása a feltárt őskori temetőt metsző vasútvonal szelvényei szerint történt. Sajnos, nem tudjuk, kik végezték a felméréseket (64). 1913-ban jelent meg SZEGHALMY GYULA beszámolója halomásatásáról. A terület helyszínrajzán (M = 1:200) a feltárt halom alaprajzát, a kutatóárkokat és a feltárt sírhelyeket jelöli. Amivel előtte nem találkozunk: csíkozással ábrázolja az ásatási terület melletti régi Sebes-Körös medret, felismerve annak jelentőségét (65).

A világháború első két évében még megjelentek Jósa András ásatási beszámolói s ezekben az ásatások színteréről vázlatokat is közölt (66), de 1916. és 1922. között nemhogy’ásatási helyszínrajzokat, de ásatási cikkeket is hiába keresünk az Arch. Ért.- ben.

107