Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 1. szám

rossz példát említhetünk. A jé példák, amint ezt az életünkben már megszoktuk, szinte természetesnek tűnnek, különösen ha a saját munkánkat említhetjük. A rossz példák azonban, amelyek sajnos gyakoribbak, nem minden esetben a helyi szervek járatlanságát, ■rogy tájékozatlanságát bizonyítják. A közvetlen felügyeleti szervek, a helyi szakintézmények, a múzeumok más irányú, sokszor túlzott ügyviteli elfoglaltsága vagy más szemléletű érdeklődése, esetleg egy jogosnak is tartott idegenforgalmi kötelezettsége, nem egy esetben jelentős műemlékek pusztulását, lebontását is o- kozhatja, s elősegíti. Különösen gyakori ez a kevésbé megfelelő tájékozottság, a néprajzi jellegű műemlékeinknél. Egy-egy régi tipusu, jellegzetes, az egykori paraszti életformára jellemző, kevésbé tetszetős parasztház, gazdasági épület megtartása, megmentése, műemléki helyreállítása már eleve akadályokba ütközik. Egyik falunkban egy archaikus megjelenésű egykori pásztorház ugyanis - a helyi tanácsi vezetők szemében - „szégyelni való szegénység" jele, s nem illik bele a lassanként már valóban jelentős idegenforgalmi érdekességü falu, egyre inkább városiasodó utcaképébe. A falu lakossága, s természetesen a helyi tanács - vitathatatlan jóindulatú tevékenysége mellett - elsősorban az egykori földesúri kastély eklektikus tömegét, majd a sajátos, köralapraj- zu klasszicista stilusu református templom egyéni arculatát már ösztönösen is a műemlék fogalomkörébe sorozza. A faluban szép számmal található régi és jellegzetes, klasszicizáló lakóházak - az egykori nagygazdák módos hajlékai - is csupán hosszas megfontolás után, s kissé nehézkes képzettársítás utján tarthatnak némi igényt a műemléki értékelésre.

Egészen ritka, szinte kivételnek tekinthető eredményes munkát jelent, amikor a közvetlenül érdekelt intézmények, felügyeleti szervek s a helyi muzeum együttes és rendkívül termékeny munkája révén országos jelentőségű néprajzi jellegű műemlékek megmentését végezhetjük el. Ne csak a rossz példát említsük tehát, de a jó példát is hangoztassuk. A nagykanizsai Thury György Muzeum és a letenyei Községi Tanács kölcsönös és megértő együttműködése -számos jelentős néprajzi jellegű műemlék megmentését tette lehetővé. Ez a jó példa, ez a dicséretes együttműködés azt jelenti, hogy a szigetvárj. egykori nagyjelentőségű földvár tölgyfagerendázata, az 1566. évi ostrom előtti erősség gerendaváza, a környék hagyomá86