Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
nyos népi épitési gyakorlatában - ha csökkentett mértékben is - de tovább él. Az egykor szinte általános, s ma már csupán „hagyományos" népi épitési mód, az 1838-ban épült muraszemer.yei lakóház és az 1840-ben épült letenyei szőlőbeli hajlék pincebárdolt gerendás és tapasztott gerendavázas falaiban több évszázados - folyamatos és hagyományos - épitési gyakorlat emlékét őrzi számunkra. A nemes elődök: a ZTI. századi jobbágyság várépitő munkája az egykori hagyományos népi épitőkészség emlékét őrizte meg. A letenyei pince bárdolt gerendázata, gerendás falazata, ennek az épi- tőgyakorlatnak a továbbélését bizonyltja. Az elődök tiszteletéhez fűződik ezeknek a néprajzi emlékeknek a megbecsülése, 3 a lehetőségek szerinti megmentése, a szervezés alatt álló Országos Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény keretében. Az ilyen jellegű és az ilyen keretek közötti szakmai együttműködés azonban mégsem biztosíthatja minden esetben műemlékeink teljes megismerését és általános védelmét. Már a feladat és a kötelesség is nehezen meghatározható. Még inkább meg kell gondolnunk a megmentés, a segítség kérdését, a gyakorlati műemlékvédelem sokféle és felelősségteljes munkáját, munkamenetét . A magyar műemlékvédelem által nyilvántartott és védett emlékanyag között a néprajzi - részben ipari - jellegű műemlékek száma viszonylag jelentős: Hivatalosan tehát összesen 1950 néprajzi - részben ipari - jellegű műemlékkel számolunk. Tekintélyes szám ez, nagyságrendileg is elismerésre méltó. De ha községeink, ill. falusias településeink számát tekintjük (3325 kisebb-nagyobb községünk van), nyilvánvaló, hogy az 1950 néprajzi jellegű védett objektum kevés. Számuk növelése azonban csupán statisztikailag jelenthetne értéket, mégpedig vitatható néprajzi jellegű műemlék, I.rendű néprajzi jellegű műemlék, II.rendű faluképi jelentőségű épület 1.164 77 709 37
