Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 1. szám

A tiszántúli református kerület újonnan megnyílt debreceni múzeumáról

Ez év október 31-én megnyílt a debreceni kollégium régi szárnyának szép boltíves helyiségsorában a tiszántúli református egyház- kerület múzeuma, amely a már működő sárospatakihoz hasonlóan nem- csupán egyházi őrzésben lévő muzeális anyagot mutat be, hanem a múzeumi törvény és a többi szabályozások megvalósitásában a múzeumi szakterület lényeges segitője; az uj intézmény ugyanis az egyházkerületben számbaveszi, nyilvántartja a gyülekezetek, egyházi intézmények történeti, művészeti értékeit, azok muzeális gondozására Í3 törekszik, igy az ország egynegyed részét kitevő működési területén elsőrendű múzeumi feladatokat lát el.

Az újnak tűnő múzeum, amelynek szervezése 1964 óta folyt, egyáltalán nem újkeletű intézmény; valójában mélyen a századokba tekinthet vissza, akár az intézmény: a 400 éves ősi kollégium, a- melynek falai és szervezete között életre kelt. Anyaga ugyanis részint a kollégium régi tudományos gyűjtéseiből, felszereléséből származik, másfelől olyan korábbi gyűjtemények maradéka, amelyekkel a kollégium egykori diákjai, innen kikerült tudósok intézményüket gyarapitották. Az olyan szellemi kiválóságok - a magyar haladó művelődés történetében is kiemelkedő professzorok -, mint Maróthy György, Hatvani István, Szilágyi Sámuel, Buday Ézsaiás, Sinay Miklós, Lugossy József, Csányi Dániel és Kovács János taneszközei, gyűjtései értékes anyagot jelentettek a kollégiumban, már akkor, amikor a mai értelemben vett múzeumi gondolat még nem volt elterjedt.

Az említettek közül Kovács János a földrajzi felfedezések történetében az első magyar Afrika-kutatóként számontartott kiváló természettudós egyúttal a hazai muzeológia úttörő munkása is volt. (Ezt az alkalmat is megragadom arra nézve, hogy e tevékenységét a feledéstől megóvjam.) 1855-ben Afrikában végzett gyűjtéséből még a Each-korszakban múzeumi kiállítást szervezett, és azt 1353-tól fogva a közönség előtt is. megnyitotta. Ez a kiállítás 1896-ig, nyugalomba vonultáig volt látható.

36