Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 2. szám

szólnak. Az olyan régi adattárban, mint amilyen a prágai múzeumé, már egyszerűen nincs mód - bármennyire éreznék is a téma-fondókba gyűjtés kátrányait - a többszázezres nagyságrendű anyagtömegnek más gyűjtési szisztémára való átállítására.

. \

Újonnan létesülő archívumban azonban szem előtt kell tartani a következő szempontokat:

a. a különböző anyagú és méretű archiváliák közös tékában vagy dobozban való elhelyezése a darabok állagában, tartásában károsodást idézhet elő. Szélsőséges példát említve s hogyan volna együtt elhelyezhető a károsodás veszélye nélkül és a raktártér megfelelő kihasználása mellett a négyzetméteres kiszáradt, törékeny, régi műszaki rajz, a foszladozó ujságkivágás s egy jóiartásu kemény kartonlapra kasírozott fénykép?

Az anyag állagának megvédését,a rendelkezésre álló rendszerint szűk raktártér gazdaságos kihasználását sokkal jobban szolgálja az azonos jellegű, hasonló tartásu és hasonló méretű darabok együtt-tárolása. Még az e- gyébként azonos jellegű anyagokban is - figyelemmel az eltérő méretekre - szükséges különböző tárolási nagyság- csoportok kialakítása; ez megkönnyíti a kezelést, csökkenti a csúszkálásból és a súrlódásból adódó sérülési lehetőségeket. Az archiváliák méretre való ösBzehajtoga- tása a legtöbb esetben pedig nemcsak tilos, hanem egyenesen merénylet. Ettől a kezelési alapszabálytól csak kivételes esetekben lehet eltérni.

b. lényeges szempont az is, hogy viszonylag kevés az olyan iratanyag, amely egyértelműen csupán egyetlen témacsoportba osztható be. legtöbb esetben ugyanannak az anyagnak különböző témacsoportba való elhelyezése is lehetséges, s a>rendező személy pillanatnyi szemlélete dönti el, hová kerüljön. Ez a rendszer a sokszempontu mutatózást követeli meg (s akkor mi az előnye?) s még igy is megtörténik, hogy az egy-egy szakterület fejlődése kö99