Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 2. szám

vetkeztében szétbomló, korábban egy fogalomkörbe tartozott dokumentumok az újabb szempontú kutatás számára szinte felkutathatatlanokká Tálnak. Tematikus rendezés mellett abban a pillanatban, amikor eltérünk az archivum rögzített témarendjétől és uj szempontot veszünk fel, a kutatás bizonyos mértékben szerencsejátékká válik. Nagyon egyszerű példán szemléltetve az elmondottakat: a tematikus elv szerint rendezett magyar müszaktörténeti adattárban önálló témaként szerepelne Jedlik inyos. le nem volna elkerülhető az elektromotorok, az induktorok, a méréstechnika, a daguerrotipia, sőt a műszaki oktatás témakörének beiktatása sem. Mármost, minthogy Jedlik mindegyik téren működött, sőt kiválót alkotott, hogyan oszthatjuk szét a reá vonatkozó anyagot? Nyolc címszó alá egymástól elválasztva vagy a neve alá összevontan? Az utóbbi esetben pl. a magyar fényképezés története kutatójának csak kivételesen szerencsés esetben fog tudomására jutni,hogy a Jedlik címszó alatt korai magyar fényképezéstörténeti adatokat is keressen, minthogy a szak- irodalomban Jedlik ezirányu tevékenysége máig publikálatlan.

A sokszempontu és egyre gazdagítható mutatózás az archivális munkában elkerülhetetlen, ezért mind a tárolás, mind a kezelés és kutatás szempontjából korszerűbbnek kell elfogadnunk az archiválták jellegük szerinti gyüjteményágakban való csoportosítását, nyilvántartását és tárolását.

Az egyértelműen összetartozó emlékek - amilyenek például az ugyanarra a tárgykörre vonatkozó kéziratok, feldolgozások, muzeológiai iratanyagok, és az olyan anyagok, amelyek tematikus együtt-tartá- sa mellett komoly érvek hozhatók fel - együtt tarthatók ebben a rendszerben is,csupán egy korlátozott körű tematikus gyüjteményág felvételét kell elfogadnunk.

Elvi kérdés az is, hogy a megszületendő magyar műszaki muzeum müszaktörténeti adattára, az egész emberiség technikatörténetére terjedjen-e ki, vagy topográfiai, esetleg nemzeti szempontból meghatározott terület műszaki fejlődésére?

100