Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 2. szám
nál célravezetőnek, legyen a kiállítás anyaga nagybetűs, rövid feliratokkal is érthető1, de a részletek iránt érdeklődők számára legyen kisebb betűkkel irt bőségesebb magyarázat is. A nézőket ugyanis valóban két csoportba lehet osztani. A futó látogató csak tallóz a termekben, a másik tipus részletesen megnéz, elolvas mindent. Amennyiben a kiállítás anyaga a fő feliratokkal, tehát csupán kevés szöveggel is érthető, de el van látva a részleteket is magyarázó szövegekkel is, mindkét látogató tipus eredményesen, élményekben gazdagodva tekinti meg. A feliratkérdés jobb megvilágítására álljon itt egy természettudományi példa: tegyük fel,hogy a kiállítás célja a törzsfejlődés bemutatása az egyes állatcsoportok csontrendszerének kialakulása alapján. A tárgyi anyag, címfeliratok, valamint képaláírások a futó látogatóval is megért- tetik a folyamatos változást mutató hasonlósági összefüggést, a törvényszerűséget. A tüzetes néző azonban az evolúció teljes képét kapja. A látottak rögzítése szempontjából fontos a jó vezetőkönyv. (Ez propaganda eszköznek sem utolsó.) Kívánatos lenne, hogy ebből akár többféle is kapható legyen, hogy közülük a látogató az érdeklődésének és zsebének legmegfelelőbbet vehesse. Feltétlenül helyes lenne, ha a vezetők és katalógusok egy része több nyelven készülne. Az alapos látogató ezeket otthon mégegyszer áttanulmányozza, de az Ízléses kiállítású ismertetőbe még a felületes néző is beletekint otthonában, „A tudás atyja, az ismétlés": a kiadvány haszna az ismeretek rögzítésében nyilvánvaló. Minthogy a kiállítás hatékonysága a szakanyag lélektanilag hatásos „tálalásának" függvénye, legyen szabad néhány szót szólnom a kiállítások lélektani vonatkozásairól. A kiindulási alap az a tény, hogy a kiállításokat sokféle műveltségű, beállitottságu ember nézi meg. Vizsgálnunk kell tehát azt a különböző érdeklődésű emberre egyaránt hatásos tényezősort, amely szerint fel kell építeni a kiállítást. A módszer nem uj, a pedagógiában rég bevált. A közlendők elrendezésében követendő sorrend: figyelemfelkeltés, adatközlés és végül a tanulság levonása, majd megismétlése. Már álló kiállítások elemzése megmutatja, hogy nem minden esetben érvényesül ez a pe65
