Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 2. szám
dagógiai elv és felépítés. Meg kell itt említenem néhány, látszólag jelentéktelen lélektani jelenséget. A figyelem teljes értékű koncentráltsága az egész látótérhez viszonyítva,meglehetősen szűk sávon érvényesül.Ez térben az a terület,ahova a látogató fejének elmozdítása nélkül lát. Ez a kedvező képszög és terület függ a tárgy nagyságától, a terem méretétől, ha szövegről van szó, a betű méretétől sőt a szöveg betűtípusától is. E sáv alatt vagy felett elhelyezkedő tárgyak már csak akkor vonják magukra a figyelmet, ha igen nagyok, élénk szinüek, vagy mesterséges módszerrel hívják fel rájuk a figyelmet (például egy élénk szinü nyil viszi oda a tekintetet). Tapasztaltam már olyan esetet is, hogy a központi, figyelmi sávban levő tárgyra vagy fontos közlendőre szinte senki sem emlékezett a látogatók közül. Ennek oka az volt, hogy a háttérfestés elvonta a figyelmet és ráadásul egy lényegtelen tárgy a közelben kiemelő szinalapot kapott. Ezt a tárgyat többnyire észrevették a látogatók. A jó installáció nem önmagáért van, hanem segit a szakanyag kiemelésében, hangsúlyozásában és megértésében. A fenti gondolatokat továbbfüzve, felötlik, hogy nem lenne-e kívánatos a kiállítási szakembereknek a reklámpszihológia fokozott tanulmányozása és törvényeinek következetes alkalmazása a kiálli- táskészitésben és propagálásban. Az a tapasztalatom, hogy a reklám szótól a muzeológusok nagyrésze megborzad, mintha a reklám valamiféle sötét kapitalista manipuláció lenne-, amely nem méltó a tudományos ismeretterjesztésben. Pedig lényegében a reklám nem más, mint a figyelem fokozott felkeltése. Az a tény, hogy a kereskedelmi reklám tárgya egy fogkrém-márka, a múzeumi viszonylatban pedig egy tudományos igazság, lényegében nem változtat a dolgokon. A fentiekből világosan látszik, hogy a jó szakanyag, lélektanilag átgondolt és esztétikus elrendezésben, megfelelő környezetben, adja a hatásos kiállítást. Foglalkoznunk kell tehát a továbbiakban a kiemelő és szép kömyezetsa dekoráció kérdésével is. A természettudományi kiállításokban a dekorációs anyag is többnyire természetes eredetű és különleges kezelést kiván. Ez a körülmény - mint látni fogjuk - messzemenő szervezési gondokat támaszt. A 66
