Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 2. szám

lenţii a látványosságot. Az anyag faragott váza díszes üvegvitrinéiben állott, többnyire csak szűkszavú felirattal. Ezt kővetően főleg „raktárkiállitások" születtek. Ezek jellemzője, hogy a múzeum minden tárgyát kiállította, amit csak megszerzett. Az elülső oldalukon üvegezett szekrények szolgáltak a kiállítás vitrinéiként. A zsúfolt polcokon katonás rendben sorakoztak a tárgyak, különösebb ismertetés nélkül. Hagy előre lépés a „rendszertani kiállítás”. Ennél már volt bizonyos vezérfonál, hiszen az anyagot a tudományos rendszertan elvei alapján helyezték el. A feliratokon a nevek, a rokonsági viszonyok és az elterjedési adatok állottak .A legutóbbi évtizedekben alakult ki (talán épen hazánkban) a „tematikus kiállítás", amely már természettudományos tételek és jelenségek ismertetését tűzi ki célul. Ezt tartjuk ma is a modern kifejezési formának s ennek járuléka a dioráma megszületése is. A dioráma az élőlényt nem elszigetelten, hanem természetes környezetében mutatja be s Így újabb jelentős lépés a korszerű szemléletű kiállítás megteremtésében.

A dioráma-épités tudományát ma már teljesen kiforrottnak tekinthetjük,noha variációs lehetőség még akad kipróbálatlan. Ilyen pl . a „dioráma-tér megoldás", amely azt az érzést keltheti a látogatóban, hogy nem csupán ablakon át nézi az ábrázolt tájat, hanem henne járkál. Kísérletezésre vár még az apró, vagy egyenesen mik- roszkópikus kicsinységü lények modelljeivel készülő kisdioráma, amelyben a látogató a számára nehezen érzékelhető világot látja erős, de arányos felnagyításban. Sokat vitatott forma a „jelzett dioráma". Ennél a környezet nem élethü, hanem csak néhány leegyszerűsített elemmel jelzett. Pedig a környezet „absztrakt" bemutatása abban az esetben az egyetlen lehetséges megoldás, ha a rendelkezésre álló kiállítási hely előtere keskeny, de ott az élőlény környezetének a bemutatása vagy legalább érzékeltetése is szükségszerű.

Korunkban a természettudományok terén igen jelentős eredmények születnek. A nagyközönség értesül a felfedezésekről, de általában nem a kellő alapossággal. Ezért kötelességünk helyesen és korszerű módon - pl. a jól megrendezett kiállításokkal is - tájékoztatni az uj ismeretekről. Az uj témák azonban uj megjelenitési formákat is követelnek, amelyek kialakítása megnyugtató módon csak63