Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 2. szám
legyen, tehát minden sort teljes tükörszélességben kell kiírni, s ezt gondos egalizálással összekötött tágítással elérhetjük. Különleges esetekben természetesen kötetlen formákat is célszerű alkalmazni. A tükörszélesség növelésének határa van, melyet a sor áttekinthetősége határoz meg. A sor csak olyan hosszú lehet, amelyet a szem fel tud mérni,könnyen át tud tekinteni. Ezért alkalmaznak nagyobb formátumú kiadványokban,különösen újságokban két és több hasábot. Az Írásjelek elhelyezéséről csupán annyit, hogy azok mindig szorosan zárulnak az utolsó betűhöz, tehát betütérközt, és nem szóközt használunk. Ritkított betűs címfeliratoknál és nagy betűkből álló szövegben az Írásjelek távolságát arányosan kell megállapítani. Pontos, hogy „ne éljen külön" az Írásjel, mert akkor feleslegesen „kiabál". Az itt ismertetett szabályok első pillanatban sok összefüggésük miatt kissé bonyolultnak tűnnek, de a valóságban nagyon egyszerűek. A gyakorlott grafikus pl. egy felirat esetében néhány perc alatt megfogalmazza magában a szükséges tennivalókat. A betűtípusok jellemzői Az antikva betű jellegzetességeit, alcsoportjainak pregnáns vonásait fogom ismertetni. A jellemzés csak az alapvetően meghatározó karakterre terjedhet ki,a gazdag változatok tárgyalásától el kell tekintenünk. 1. Reneszánsz antikvák A nagybetűk ma használt formáját a római kapitálisok alapján, a kisbetűket pedig a korai középkori minuszkulákból, a reneszánsz fejlesztette ki. A végleges forma kialakulásában nagy szerepet játszott a könyvnyomtatás technológiája. Claud Garamond (1480- 1561) francia betűmetsző tökéletesítette és fejlesztette művészivé azt a betűtípust, melyet a legtöbb könyvben ma is használunk. 57
