Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 2. szám

II. Frakturák

1. Textúrák (törtvonalú gót)

2. Rotimdák (kerek gót)

3. Schwabachi tipusok 4- Frakturák

5. Kurrens frakturák

III. Idegen 'betűtípusok

1. Görög

2. Cirll

3. Héber

4. Arab

5. Egyéb idegen Írások

A terjedelem korlátozott volta miatt csak az antikva formákról beszélünk, de gyakorlatilag is ez a célszerű, mert a múzeumi területen ez a tipus használatos. Az antikva elnevezés a nem szakemberek körében pontatlan, félreérthető, nem egyértelmű. Általában csak azokat sorolják ide, amelyek formailag nagyon hasonlítanak a római kapitálisokhoz. A betüismeret, a nyomdai tipológia pedig minden latin betűtípust antikvának nevez. A mi Írásunk ugyanis a római, latin betűs Írás, melynek betűi alapszerkezetükben nem változtak az Írott, a kézírásos típusokat kivéve, de az alapvető szerkezeti elemek ezeknél is megmaradtak. A betütervező művészek mindig a római kori kőbevésett feliratokat tekintették és tekintik ma is kiinduló alapnak. A legkedveltebb római előkép Traianus oszlopának felirata. A betütervezés mindenkor művészi munka volt, tehát a nyomdai betű grafikai alkotás. A betütervezők között találjuk Leonardo da Vinci és Albrecht Dürer nevét is.

A betűtípusok részletesebb ismertetése előtt magával a betűvel, annak törvényszerűségeivel és az olvasóhoz fűződő kapcsolatával szeretnék foglalkozni.

A nagy- és kisbetű (verzálls és kurrens)

Az ABC ma is használatos nagybetűi kb. két és félezer évvel ezelőtt alakultak ki, a kis betűk jelenleg használatos formái azonban csak a korai középkorban nyerték el alakjukat, s csupán a reneszánszban módosultak szerkezetűkben is a verzálisokhoz.

53