Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5-6. szám
©i JÍÚZEUMI J/íRLEVÉLJ© A közönség számára mindezek egy olyan politikus életének bemutatását teszik gazdagabbá, aki eddig kevésbé ismert maradt kortársai, Széchenyi István és Kossuth Lajos mellett. Pedig a magyar történelemben játszott szerepe, jelentősége semmivel sem kisebb azokénál, s a példa, amelyet a kortársak elé állított, s amely számunkra is minta kell, hogy legyen, az önzetlenségről, bátorságról, hazafiságról és önfeláldozásról szól. A törvényesség betartása minden körülmények között a legfontosabb volt számára, s elveiért, az ország sorsáért életét áldozta. A látogatók ismereteinek gazdagítása mellett a soha nem látott illetve közzétett műtárgyak sora a kutatási eredményeket is jelentősen gazdagítja az évforduló alkalmából, s ezeket a megnyitó alkalmával megjelent katalógus tanulmányai és tárgyleírásai is megőrzik. A kiállítás rendezője dr. Basics Beatrix művészettörténész, főigazgató-helyettes. A kiállítást az NKA és a Balassi Intézet Nemzeti Évfordulók Titkársága támogatja. Történelmünk korszakalkotója - Batthyány Lajos, a hadseregszervező Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2007. október 14-ig A Hadtörténeti Múzeum kiállításának alapvető célja felhívni a nagyközönség figyelmét arra a tényre, hogy Batthyány Lajos miniszterelnöknek kezdeményező, majd a megvalósítás során központi szerepe volt az új típusú haderő kereteinek kialakításában és annak megszervezésében. A honvédtoborzást és ezzel az új nemzeti haderő megszervezését nem a hadügyminisztérium, hanem a Batthyány közvetlen felügyelete alatt működő Országos Nemzetőrségi Haditanács végezte. Az önkéntes nemzetőrség a reguláris haderő fejlesztésének tartalékául szolgált, amellyel Batthyány közvetlenül rendelkezhetett. A tárlaton bemutatásra kerülő 230 műtárgy között több olyan tárgy, ábrázolás is látható, melyet korábban nem ismerhettek az érdeklődők, és amelyek hozzájárulhatnak Batthyányról alkotott képünk megváltozásához. Néhány példa ezek közül: Batthyány Lajos pisztolya: A hírneves Kuchenreiter-műhelyben készült, csappantyús szerkezetű remekművet a lemondott miniszterelnök ajándékozta a hozzá Bécsből Ikervárra látogató Pulszky Ferencnek, a külügyekért felelős államtitkárnak. A 10. (Vilmos) huszárezred emlékszablyája 1831-ből: A Hadtörténeti Múzeum legújabb és kiemelkedő értékű szerzeménye, melyet a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával vásárolt meg egy gyűjteményből. Az egyik legelismertebb bécsi műhelyben kovácsolt és ötvös szempontból is remekműnek számító fegyvert az ezred tisztikara készíttette. A tisztikar nagyobbik része a szabadságharc oldalán harcolt 1848-49-ben, nevük a pengébe vésve olvasható. Külön érdekessége a szablyának, hogy a tisztikar élén álló gróf Bercsényi László alezredes, a kuruc főgenerális unokája, a nagyhírű família utolsó sarja volt. Az 5. honvéd zászlóalj zászlaja: A honvéd zászlóaljakat először önkéntes nemzetőr alakulatként tervezték megszervezni, ezért első, de valószínűleg a csapatokhoz ki nem adott zászlójuk a nemzeti zászló mintájára készült, a fehér mezőbe írott zászlóalj megnevezéssel. A zászló Svájcból került haza (a 3. honvéd zászlóaljéval) egy magánszemély útján, aki a zürichi bolhapiacon vásárolta. Valószínűleg mind a tíz honvéd zászlóaljé külföldre került a szabadságharc után, pl. az 1930-as évek végén a 6. honvéd zászlóalj zászlaját is Svájcban fedezte fel és vásárolta meg a múzeum egyik munkatársa. Szabályszerű honvéd zászló: A Szovjetunió által kétszer is visszaszolgáltatott, véglegesen 1948-ban hazakerült, hányatott sorsú hadizászlók közül való, amelyeket a világosi fegyverletétel után az orosz cári hadsereg zsákmányul ejtett, majd 1940-ben visszaadott. 1945-ben azonban a Vörös Hadsereg zsákmányoló egységei újra Moszkvába vitték, és csak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriumi ünnepségén adtak vissza. Kiss Tibor, neves kortárs arcképfestő, a Képzőművészeti Egyetem anatómia tanszéknek vezetője 1994—1999 között készített 78
