Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3-4. szám
OiTííÚZEUMI J7íRLEVÉL^5> nosítószámokat helyeztünk el rajtuk. A lelőhelyről helyszínrajz készült. A felderítő merülések alkalmával egy réz bográcsot is találtunk, amely a korábban felszínre hozott kancsóhoz hasonlóan török kori. A lelőhely azért érdekes, mert nagyon ritka, hogy egy-egy korszakból, egy behatárolt területre vonatkozóan ilyen mennyiségű hajó kerüljön elő. A hajók összehasonlítása segítséget nyújthat a regionális jegyek, az úgynevezett hajóépítészeti ujjlenyomatok meghatározásában. Mivel a 10-13 méter hosszú hatalmas rönköket a víz sodrása miatt nem fedi be üledék, ezért ásatás nélkül is tanulmányozhatók. 2006-ban összesen 27 bödönhajót azonosítottunk a magyar, illetve a horvát oldalon, de a kutatást - a rendelkezésre álló forrás kimerülése miatt - a lelőhely teljes területének lehatárolása nélkül kellett befejeznünk. 2007 nyarán a kaposvári és a barcsi múzeumokkal együttműködve, a nemzetközi kutatócsoport folytatja a megkezdett térképezést. A szobi Börzsöny Múzeum Baráti körének támogatásával, a Komárom-Esztergom Megyei Múzeumi Igazgatósággal és a Balassa Bálint Múzeummal együttműködve a Búvárrégész Szakosztály belevágott Mária királyné elveszett hajóinak felkutatásába is. Tavaly szeptemberben két napon keresztül felderítő merüléseket végeztünk az Esztergom és Szob közötti zátonysor egy pontjánál, ahol lakossági bejelentés szerint 2003 aszályos nyarán hajó maradványokat láttak. Az információ azért volt érdekes, mert a bejelentő az egyik vastag pallóból egy vaskapcsot is hozott. Ezt egyértelműen iszkába szegként lehetett azonosítani. Iszkába szegeket a hajók palánkdeszkáinak tömítésénél használtak. A vizsgált iszkába jelentőségét az adja hogy hasonló, nagy méretű ovális lapot nyugat- és észak-európai párhuzamok alapján a 15-16. században használtak. Az összehasonlítást egyenlőre magyarországi lelettel nem lehet megerősíteni. Célunk a maradványok megtalálása, térképre vitele és a dendrokronológiai mintagyűjtés volt. A munka során a legfőbb problémát az jelentette, hogy a bejelentő csak körülbelül tudta megjelölni a területet, így műszer nélkül a „viszonylag tiszta” vízben is csak a szerencsében bízhattunk. Az pedig sajnos elkerült bennünket. Bár jelentős mennyiségű őskori (főleg kelta) kerámia anyagot találtunk a mederben, a hajóra nem bukkantunk rá. A kutatást reményeink szerint idén szonárral felszerelkezve folytathatjuk, így a folyómeder nagyobb területét tudjuk anomáliák után átfésülni. Az azonosításhoz természetesen merüléseket is végre kell hajtanunk. Az 1526-ban menekülő udvar és a királyné híveinek ingóságait szállító hajók felfedezése a hazai régészet egyik legnagyobb eredménye lehet, segíthetne jobban megismerni a török hódítás miatt „elveszett” középkort. Egyre bővülő nemzetközi kapcsolatainkat, illetve jó hírünket felhasználva több pályázatot is beadtunk, illetve tervezünk beadni a hazai víz alatti kutatások előmozdítására. Mivel az Nemzeti Kulturális Alap pályázatán kívül nincs hozzáférhető hazai forrás, ezért elsősorban az európai forrásokat célozzuk meg. Az NKA-tól a drávatamási projekt folytatására kértünk támogatást. Két Európai Uniós Kultúra 2007 projekt születésénél működtünk közre, az egyiket ERIDAN-nak hívják, és francia projektadminisztrációval működik majd. Célja a folyóvölgyek kutatása, elsősorban víz alatti régészeti szempontból, de a part menti területek topográfiai kutatását is magában foglalja. Ebben a pályázatban a Dráva völgy kutatásával szeretnénk részt venni, amely a drávatamási bödönhajók miatt a nemzetközi kutatás fókuszába került. A másik pályázatunk osztrák szervezésben került benyújtásra és a SCOPE nevet viseli. Célja a dunai limeshez kapcsolódó víz alatti lelőhelyek térképezése lesz. Az utóbbi téma azért is aktuális, mert a limes több szakaszát világörökséggé nyilvánították és a magyar szakasz jelölése is aktuális. Ezek a programok azért is fontosak, mert segítségükkel szakembercserére is módunk nyílik, amely a hazai speciális képzési irány elindításáig (amelyre eddig még nem jelentkezett egyik hazai tanszék sem) ez az egyetlen módja a kollégák továbbképzésének. „Természetesen" mindkét esetben csak az NKA önrész pályázatában ígért minimális anyagi részvételt tudtuk felajánlani. A közeljövőben tervezzük egy európai víz alatti örökséggel foglalkozó kutatói hálózat beindítását, melyre az EU COST programjától kérünk támogatást. Az ötletre eddig nyolc országból 57
