Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3-4. szám
m^úzEUMi Hírlevél kaptunk pozitív visszajelzést. A hálózatépítés azért fontos, mert a folyók nem tisztelik a határokat, és mivel évezredeken keresztül kommunikációs és kereskedelmi csatornaként működtek, a folyókban és partjaikon található örökségi elemek hasonló jelleget mutatnak, illetve hasonló problémákat vetnek fel. Az éghajlatváltozással járó új kihívások (pl. katasztrofális aszály, illetve árhullámok), a szennyezés, illetve a folyók és völgyeik felé támasztott modern igények olyan kihívásokat támasztanak, amelyekre csak egy európai, multidiszciplináris kutatóhálózat adhat választ. Nyitott rendszert tervezünk indítani, melyhez további kutatók, intézmények, illetve EU-s tagországok csatlakozhatnak. A nagy tervek ellenére a hazai víz alatti kulturális örökség kérdése megoldatlan. Nyilvánvaló, hogy a több száz kilométer hosszú hazai folyószakaszokat és a hatalmas Balatont lelkes amatőrökkel nem lehet feltérképezni belátható időn belül. A Búvárrégészeti Szakosztály és a KÖH kis csapata nyitott az együttműködésre a programhoz eddig még nem csatlakozott múzeumokkal, hogy együtt minden lehetséges módon védjük és megismerjük elsüllyedt múltunkat. Tóth János Attila A középkori Szeged újabb faragott kövei A szegedi kőtár magvát a legutóbbi időkig az a több mint 2000 darab, a középkori vár lebontásakor, 1881-1882-ben megmentett román kori, gótikus és reneszánsz faragvány jelentette, amelyeket egy helyi építőmester, Kovács István egyenként, saját pénzén vásárolt meg a várbontást végző munkásoktól. Az értékes gyűjteményt azután 1888-ig saját házában őrizte, amikor is az akkortájt megalakult Városi Múzeumnak ajándékozta. A elmúlt években végre ígéretesen beindult „városi régészet” Szegeden 1999-ben, a múzeum mögött árválkodó barokk kori vármaradvány modernizálása során, amikor nem kis paradoxonként megelőző feltárás nem előzte meg az építkezést, a munkák megindulásakor előkerült a középkori vártemplom északi fala. Azóta több-kevesebb rendszerességgel, az utóbbi három évben a Csongrád Megyei Önkormányzat, Szeged MJV Önkormányzata és a kulturális kormányzat (NKA) támogatásával tervszerűen folyt a templom feltárása. A legnagyobb meglepetést a templom déli oldalkápolnájának még a török korban, helyben beomlott, gótikus, faragott kőbordás boltozata jelentette, melynek jelentős részét szinte kőről-kőre sikerült feltárni. A faragott, 15. századi homokkő borda-tagokból jól rekonstruálható az egykori csillagboltozat szerkezete. A gótikus boltozati bordákon túl, áttört, mérműves ablakkeret-töredékek, oszloplábazatok és fejezetek, nyilásbéllet-töredékek sokasága látott napvilágot. Még a régi kőtári reneszánsz darabokat jól kiegészítő szima-tagos ablakkeret-töredékek is előkerültek. A „vezérleleteket'' egy 14. századi vésett alakos, feliratos sírkő és a festett, liliom és folyondármintás Anjou-kori oszloptöredékek jelentették. A templom feltárt része több mint húsz méter, eredeti hossza megközelíthette a hatvan métert. Az elmúlt hónapban a Vörösmarty és Deák Ferenc utca sarkán, megelőző feltárás során előkerültek a középkori téglavár északi és nyugati falának részletei, valamint az északnyugati saroktorony mintegy másfél méter magasan álló robosztus falai. Az alsóvárosi ferences templom, a Dömötör-torony, a vízitorony alapjai és a feltárás alatt levő gótikus vártemplom után Szeged ezzel egy újabb középkori műemlékkel gyarapodott. Sajnos a bemutatásra nincs lehetőség, csak az ügyészségi irattár padozatában tudjuk majd a falak és a saroktorony vonalát egy kedvezőbb kor számára pontosan megjelölni. Ugyancsak váratlan leletek bukkantak elő a Roosevelt tér délkeleti sarkán, a Tömörkény István Gimnázium udvarán. A decemberben megindult alapozási munkák egy 18. század végi téglakerítés alapozásából a várbeli templomban előkerült példányokhoz hasonló boltozati bordákat hoztak a felszínre. A megindult leletmentés további bordatagok, nyíláskeretek darabjait eredményezte. Felmerül a kérdés: az újonnan előkekerült gótikus faragványok vajon a lebontott vártemplom építőanyagként széthordott kövei lehettek-e, vagy más, eddig ismeretlen 14. századi épülethez tartozhattak. Az utóbbi gyanút látszik erősíteni egy ettől nem messze, az Oskola utca közelében gázvezeték fektetése közben talált kapubéllet darab, valamint egy jól megalapozott feltevés is. Máté Zsolt építész doktori disszertációjában matematikai megfontolásokra alapozott modellel és hagyományos topográfiai eljárások egybevetésével rekonstruálta Szeged 1879-es árvíz előtti településszerkezetét. Ennek során arra a következtetésre jutott, hogy a mariánusok - a későbbi konventuális minoriták - temploma és rendháza a Palánk városrész (középkori belváros) északi részén, a vár déli főkapujával szemben, a mai Oskola utca - Roosevelt tér déli házsora, és a Tisza vonala által körülhatárolt tömbben (az 1546-os török defter egyik, Boldogasszony megjelölésű mahalléja) lehetett. 1578-ban a török kincstár áruba bocsátotta a Palánk-beli romos épületeket és üres telkeket. Többek között „a kolostornak nevezett kőépületet, melyet egyik oldalról az országút, másik ol58
