Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3-4. szám
©kJTúZEUMI J^ÍRLEVÉLi© művészei számára is negatív következményekkel járt. Rózsa sorra veszítette el pozícióit a hivatalos művészetpolitikában. Az offenzív kommunikációjával szembeni ellenérzés a társaságon belül is felerősödött, és hozzájárult ahhoz, hogy 1932-ben lemondott igazgatói tisztségéről. Távozása után a hozzá legközelebb álló művészek önarcképükkel ajándékozták meg. Több lapon dedikáció is olvasható (Berény Róbert, Márffy Ödön /képünkön/, Kádár Béla, Walkshausen Zsigmond, GöllnerMiklós, Csorba Géza). Rózsa lemondásával valójában nem szakított a KÚT művészeivel, a társaság törzsgárdáját alkotó Gresham asztaltársaság aktív tagja maradt a harmincas, negyvenes években is. A gyűjtemény a későbbiek folyamán így tovább bővült Bemáth Aurél, Bartha László, Ferenczy Noémi, Vilt Tibor lapjaival. A KÚT arcképcsarnoka záró akkordjának tekinthető Szőnyi István Rózsa Miklósról készített portréja (1943). Az önarckép-sorozatot 1951-ben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum, ahonnan az 1957-ben alapított Magyar Nemzeti Galériába került. A lapok együttes bemutatására most először kerül sor. Az önarckép-gyűjtemény lapjai mellett, az egykori KÚT kiállítások jellegét felidézve, az „albumban" szereplő alkotók többségétől egy-egy olyan művet állítottunk ki, amelyekről tudható, de legalábbis feltételezhető, hogy szerepeltek 1926-1932 között a KÚT kiállításain. Kamaratárlatunkat Rózsa Miklós személyéhez kapcsolódó szobrokkal, illetve festményportrékkal, valamint kritikusi tevékenységét dokumentáló kiadványokkal, könyvekkel és folyóiratokkal egészítettük ki. A kiállítást rendezte: Kopócsy Anna és Zsákovics Ferenc. A restaurálás művészete Ötven év kiemelkedő restaurálásai a Magyar Nemzeti Galériában 2007. augusztus 20-ig A 2007-ben ötvenéves fennállását ünneplő Magyar Nemzeti Galéria a rábízott műalkotásokat - pl. a középkori szárnyasoltárokat, vagy újkori festményeket és szobrokat - nemcsak őrzi és bemutatja, hanem állapotukra is folyamatosan gondot visel. Ez utóbbi, vagyis a látogatók előtt rejtve maradó, a színfalak mögött zajló, aprólékos munka a legfontosabb múzeumi tevékenységek közé tartozik. A közönség a kiállításokon csak a végeredménnyel, vagyis a restaurált művekkel szokott szembesülni, pedig a restaurálás folyamata önmagában is izgalmas látványosság. Ennek megtekintésére invitáljuk a nézőket, bemutatva az elmúlt ötven esztendő legfontosabb, leglátványosabb eredményeket hozó restaurálásait. Természetesen nem a restaurátorműhelyeket nyitjuk meg a közönség előtt, hanem nagyszabású, közel száz művet felvonultató tárlatot rendezünk, amelyen az eredeti műtárgyak - festmények, szobrok, kőfaragványok, grafikai lapok - mellett bemutatjuk a restaurálás dokumentációját: archív fotókat a tárgyak eredeti állapotáról, röntgenfelvételeket, a tisztítás és a konzerválás folyamatát rögzítő fényképeket, rövid magyarázó szövegek kíséretében, valamint videofilmeket is. A teljesen helyreállított műveken kívül szerepelnek félig tisztított, kiegészítetten darabok, sőt olyanok is, amelyek még eredeti, romos állapotban vannak, hogy a látogató előtt a teljes restaurálási folyamat jól nyomon követhető tegyen. Bemutatjuk továbbá a restaurálás során használt anyagokat, technikákat is: különböző vásznakat, fafajtákat, festékeket, az aranyozás kellékeit és nem maradnak ki a papírrestaurálás speciális eszközei sem. A keretrestaurálás és szobormásolat-készítés fortélyait is megpróbáljuk láthatóvá tenni. A műalkotásokat nem kronológiai rendben sorakoztatjuk fel, hanem a hordozóanyagok és a beavatkozási mód szerinti tematikus csoportokban. Középkori szobrokat és táblaképeket állítunk ki, és egy nemrégiben újra összeállított, kisebb szárnyasoltár-szekrény mellett bemutatjuk a Magyar Nemzeti Galéria legnagyobb méretű műtárgyának, a kisszebeni Keresztelő Szent János főoltárnak kész, félig kész és csupán konzervált részeit is. Mányoki Adám, Bogdány Jakab, Munkácsy Mihály, Csontváry Kosztka Tivadar főművei jelzik a legpontosabban, hogy a restaurálás művészete nélkül mennyivel tenne szegényebb a magyar művészet története. 42
