Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3-4. szám
J m^ÚZEUMI .^ÍRLEVÉLJ© Múzeumi folyóiratok A Múzeumi Hírlevél XXXVHI/1-2. számában felhívás jelent meg, a múzeumi szakma folyóirataival kapcsolatos véleményeket kérve. A szomorú alkalom, hogy a Múzeumi Hírlevél megjelentetése veszélybe került. Ezt a tényt a Hírlevél ugyanezen számából, Deme Péter közléséből is ismerhetjük. A kérdésben természetesen személyesen is érintett vagyok. A Múzeumi Hírlevél számára 1986 óta rendszeresen gyűjtök információkat és írok - saját szakismeretemnek megfelelően - cikkeket, szerzői, 1995-98 között főszerkesztői minőségben, azóta is a szerkesztő bizottság tagja vagyok. A tavalyi évben a Múzeumi Közlemények is megtisztelt azzal, hogy a szerkesztő bizottságban való részvételre felkértek, bár ottani tevékenységem egyelőre nem olyan aktív. A három folyóirat körüli szakmai vitákat jól ismerem. „Alapkiépítésben" mind a három folyóirat más-más profillal rendelkezik, pontosabban rendelkezett. A Múzeumi Közlemények az illetékes Minisztérium (NKÖM, OKM stb.) gondozásában a szakma elméleti - módszertani kérdéseivel foglalkozik, hosszabb tanulmányokat közölve. A Múzeumi Hírlevél a szakma belső tájékoztatását szolgálja, viszonylag gyors megjelenéssel, ingyenesen. A Magyar Múzeumok indításakor a célközönség a múzeumi szakma iránt érdeklődő, „fizetőképes” laikus közönség volt, előfizetők és külső forgalmazás mellett. A Múzeumi Hírlevél emellett az első és sokáig egyetlen magyar interneten is hozzáférhető múzeumi folyóirat volt. A probléma valószínűleg akkor merült fel, amikor a Hírlevél külseje elérte a Magyar Múzeumok szintjét, a Magyar Múzeumok viszont nem tud megélni az eladott példányokból. Mindkét, sőt mind a három folyóirat rendszeres fenntartói támogatásra szorul. Szintén problémaként értékelem, hogy az MRMK-KMIMNM-KÖI-KÖH átalakulásban (a Múzeumi Hírlevél megjelentetéséért felelős intézmények) a múzeumi oldal lassan kikopott. Míg a KŐI feladatrendszerében a múzeumok nevesítve voltak, a KÖH-ön belül már csak mint megtűrt szegény rokon szerepelt a múzeumi szakma, és annak belső tájékoztatásul szánt folyóirata. Ez Deme Péter tájékoztatásából is egyértelmű. Véleményem szerint a Múzeumi Hírlevél által nyújtott gyors tájékoztatásra a múzeumoknak nagy szükségük van. Az internetes megjelenés ebből a szempontból különösen fontos, mint archív anyagok könnyebb hozzáférése (jobb mutató rendszer nem ártana). A múzeumi szakma, különösen a tájékoztatásra leginkább rászoruló kisebb múzeumok azonban még nem rendszeres internet-használók, és a papír alapú folyóirat használata nem mellőzhető. A havi rendszeresség elegendő, de ennél ritkább megjelenés már a cél (tájékoztatás) rovására megy. A Múzeumi Hírlevél jelenlegi esztétikus külleme Marton Erzsébet szerkesztő igényes munkájának eredménye. A Hírlevél a nyolcvanas években igénytelen külsejű, kézirat jelleggel megjelenő kiadvány volt. A lapbejegyzés és az internetes megjelenés a Magyar Nemzeti Múzeum kötelékében eltöltött évek eredménye, amikor a MNM megkapta a volt KMI összmúzeumi feladatrendszerét. A színes, képekkel ellátott, reprezentatív melléklettel rendelkező folyóirat jelentős részben különféle szponzori és pályázati támogatás eredménye. Ebből lehet engedni (bár visszalépni nem kellemes), de az alapkoncepciót - a múzeumi szakma önkéntes, ingyenes munkáján alapuló tartalom belső tájékoztatásra, gyors megjelenéssel és ingyenesen - jónak és szükségesnek tartom. Indokoltnak tartom, hogy a Múzeumi Hírlevél visszakerül a megfelelő környezetbe, a múzeumi területre, és erre a „lapalapító'’ Magyar Nemzeti Múzeum megfelelőnek tűnik. A lap költségeit várhatóan lehet szponzori támogatásból és pályázatokból fedezni, valószínűleg szerényebb külsővel. A felelős szerkesztői munkakör, tapasztalataim szerint, főállású munkatárs alkalmazását teszi szükségessé - ez eddig mindig így volt. A szerkesztő munkabére egyben a gesztorintézmény „önrésze” lehet. A Magyar Múzeumok és a Múzeumi Közlemények tartalma és célközönsége is más, a megjelentetés üteménél fogva nem alkalmas arra a gyors tájékoztatásra, ami a Hírlevél feladata. Feltétlenül szükség van a három folyóirat szorosabb együttműködésére, amire a tavalyi Múzeumi Majális keretében Marton Erzsébet szerkesztő már tett kísérletet. T. Biró Katalin régész, Magyar Nemzeti Múzeum A Múzeumi Hírlevél jelenlegi szerkesztőségének tisztelettel! A Múzeumi Hírlevél megjelentetése körüli mizériák olvastán, a FELHÍVÁS-nak eleget kívánnék tenni. Mint „volt kolléga" - ugyanis a felhívók mintha megfeledkeztek volna a már kiöregedett olvasókról. Eleget szeretnék tenni márcsak azért is, mert szakmai lap-indításokról elegendő tapasztalatra tettem szert. Huszonhat esztendeje az akkori minisztériumi vezetés bűnömül rótta fel a Hírlevél megindítását. A felsőbbség szerint akkoriban erre a szakmának semmi szüksége sem volt! Szintén megemlíthetem, hogy a Magyar Múzeumok első számának tízegynéhány évvel ezelőtti megjelentetése előtt két esztendeig kellett érvelnem az illetékes kollégák (és a MAMUSZ vezetősége előtt), hogy fontos a folyóirat megindítása. Abbéli tapasztalatom tehát, hogy mi minden állhat az ember útjába, ha a szakmájának netán jót akarna - a fenti két eseten kívül is - bőségesen akadt. Jóllehet ma már - olvasói minőségemtől eltekintve - egyik periodikához sincs közöm, de azért figyeltem! Legyen szabad ezekután nézeteimet előadni - de a magam fontossági sorrendjében. 1. Mind a három periodikára szükség van! Más-más profillal. Erről alább részletesebben. 2. Közös háttérintézményt kellene az úgynevezett kiadói tennivalók (tipografizálás, nyomdai kapcsolat, előfizetői/terjesztői feladatok, gazdálkodás) lebonyolításához találni. (Vagy létesíteni.) 39
