Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3-4. szám
(SA^TúZEUMI J^ÍRLEVÉL^® 3. Mindhárom folyóiratnak legyen külön szerkesztősége (de olvasószerkesztője, fordítógárdája lehet közös is) - viszont feltétlenül legyen képviseletük a másik kettőben tematikai, tartalmi egyeztetések, rendszeressé tett együttműködés biztosítására. 4. A szerkesztőségek tagjait, főleg a felelős szerkesztőt meghatározott időtartamra válasszák meg (az arra illetékes grémiumok). Az esetleg nem szakmabeli szerkesztő feltétlenül honorálandó, vele kötelezettségeit is rögzítő szerződés kötendő. 5. A lapok megjelentetésének folyamatossága érdekében elsőként egy meghatározott összegű alaptőkét kell biztosítani, majd azt folyamatosan szinten tartani. Az alaptőke (mint „téglajegy”) egyéni és múzeumi intézményi, eseüeg társadalmi szervezeti ajánlásokkal és azok határidős teljesítésével hozható össze. 6. Csak a múzeumi társadalom (egyén+intézmény), az éves kiadások legalább 50 százalékát fedező áldozatvállalását követően szükséges és kívánatos felettes szervek (önkormányzatok, minisztérium) támogatását kérni, illetőleg megfelelő helyekre pályázatokat benyújtani. Ez a szakmai folyóiratok függetlenségének egyik biztosítéka. 7. A kiadói tevékenységeket meghatározó, végrehajtásukat ellenőrző testületet az alapító szervezetek, intézmények - szintén választott - munkatársai alkotják. A folyóiratok egymástól eltérő - esetenként egymás közleményeire épülő - profiljait meg kell határozni, ehhez szempontokat bárki javasolhat a mostani közvéleménykutatás folytatásaként. (A megjelentetések során szerzett tapasztalatok alapján ezek a „sillabuszok” természetesen változhatnak.) Mindenesetre célszerű lenne a Hírlevél évi 12 számát a rovatrendek alapján elsősorban információközlésre, rövidebb írások közreadására felhasználni. (Lásd a MH évtizedekkel ezelőtti rovatrendjét.) A Magyar Múzeumok szerkesztésénél a jelenlegi profilon minimális változtatásra kerülhet sor. A Múzeumi Közlemények - amint azt annak fénykorában, a 1960-70-es években tapasztalhattuk - az aktuális múzeológiai témák tudományos megközelítését, a felvetődött kérdések szabad megvitatását, „külsősök” véleményének közlését ugyanúgy szolgálhatnák, mint az annyiszor óhajtott múzeumtörténeti dolgozatok, dokumentumok közreadását is. Mind a MM, mind a MK negyedévenkénti - pontos határidőhöz kötött - megjelentetése a kívánatos! Adott esetben mindhárom folyóirat oldalteijedelme - a nyomdai keretek által megszabott lehetőségeken belül - akár számonként is változhat, csupán az évre megtervezett ívszámot kell megtartani. Célszerű lenne mind a formátumot (A/4 tűnik legmegfelelőbbnek), mind a tipográfiát egységesíteni. Ennek következményeként ajánlatos mindhárom folyóiratot egyugyanazon nyomdánál elkészíttetni. (Csak zárójelben: a jelenleg a MNM által üzemeltetett nyomda elődjét a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja hozta létre 1950-ben. Azóta nemcsak technikai fejlődésen ment keresztül, hanem számos „gazdája” is volt. Elvileg azonban a szakma és nem egy intézmény nyomdájának tekinthető!) A közös kiadó közös adminsztrációja nemcsak előfizetőket tarthat nyilván, hanem egységes expediálási rendszert is bevezethet. A postaköltségek igen jelentősen csökkenthetők (pl. intézmények belső szétosztásra csomagban, a negyedévenként egyszerre három kiadvány - azonos megrendelők esetében- együttesen küldhető stb.) Végül, de nem utolsósorban: célszerű lenne, ha egyes szerkesztőségeken belül, akár a tematika, akár a rovatrend felosztásában (ami egyezhet is) kisebb csoportok látnák el feladataikat, határidőre, megszabott terjedelmi korlátok között. A magyar múzeumok eltelt két évszázada alatt tengernyi gonddal-bajjal küzdöttek meg. Sokfajta fenyegetettség ellenére nemcsak fejlődésük, fennmaradásuk folyamatossága is kimutatható. (Alig-alig tudunk nyom nélkül elhalt - egyébként jobb sorsra érdemes - nagyobb vagy kisebb múzeumról.) Kívánatos lenne ezt a gyakorlatot folyóirataink közeljövőjének megtárgyalásakor is figyelembevenni. Nem tanácsos - átszervezés ide vagy oda - egyiküket sem szüneteltetni, még rövid ideig sem! Szerkesztődjenek, jelenjenek meg akár a régi módon és rendben mindaddig, amíg végleges döntés nem születik. A fentebb előadottak - majd a mások javaslatai is- időigénylő megbeszéléseket, intézkedéseket fognak követelni. (A Múzeumi Közlemények tetszhalála nem követendő ebben a helyzetben sem - nem a régi támadt fel poraiból!) Javaslom, hogy a szükséges változtatásokat a jövő évi „új folyamok" megjelentetésével vezessük be. Erre még egy évforduló (1808-2008) is megfelelő alkalmat adna. „Ne mondj le semmiről. Minden lemondás egy kis halál. Ne mondj le semmiről.” - írja Babits Mihály. Miért kellene meghátrálnunk egy olyan kihívás elől, amely múzeumi munkánk eszközeinek felszámolásával fenyeget? Ne adjuk annál alább, mint amennyit eddig kiharcoltunk magunknak. Ezt kívánja Önöknek egy öreg harcos. Éri István Fókusz 50 éves a Magyar Nemzeti Galéria 1957-2007 2007-ben ünnepli alapításának ötvenedik évfordulóját a magyar képzőművészet legnagyobb és nemzetközileg is legismertebb gyűjteménye, a Magyar Nemzeti Galéria. Az évforduló jó alkalmat kínál arra, hogy végiggondoljuk múzeumunk múltbéli és jelenkori szerepét a magyar kulturális életben, s egyben megfogalmazzuk jövőbeli feladatainkat is. Az intézmény azzal a céllal jött létre, hogy az akkoriban már 150 évre visszatekintő magyar muzeológia egyre specializálódó intézményrendszerén belül a magyar, illetve magyarországi képzőművészet központi gyűjteménye legyen. így került gyűjteményi törzsanyagába mindaz a műtárgyanyag, ami addig 40
