Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-11-01 / 11.12. szám
©Múzeumi J^írlevélj© Fókusz MAGYAR NEMZETI GALÉRIA Zichy Mihály 1827-1906 december 14 - 2008. március 26. Festmények és grafikák a szentpétervári Ermitázsból és magyar köz- és magángyűjteményekből Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem" A 19. századi nagymestereink bemutatásának Munkácsyval kezdődő sorát 2007. december 14. és 2008. március 26. között Zichy Mihály műveinek nagyszabású kiállításával folytatja a Magyar Nemzeti Galéria. Zichy Mihály az 1880-as évektől Munkácsy Mihály mellett a második legismertebb művész a magyar művészetben. Munkácsy a kortársak számára egyértelműen a nemzeti festő géniusz, a magyar „festő fejedelem” volt, akinek kultusza a mai napig töretlen, de mellette hamar megjelent a másik kultikus tisztelettel övezett művész Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem". Az 1880-as, 1890-es években készített illusztrációi Madách Az ember tragédiájához illetve Arany János balladáihoz szinte minden otthonban megtalálhatóak voltak, s számtalan kiadást éltek meg, oly mélyen bevésődtek a nemzet emlékezetébe, hogy máig meghatározzák a balladákról és a tragédiáról alkotott képünket. Szinte az irodalmi művekkel egyenrangúak, s ugyanannyira ismertek mindenki számára. A kiállítás Zichy kultikus és generációkon átívelő tiszteletének köszönhetően várhatóan éppoly széles közönséget vonz, mint a Munkácsy kiállítás 2005-ben. Különlegessége a tárlatnak az a pontosan száz darabból álló kollekció, amelyet a szentpétervári Ermitázs kölcsönöz erre az alkalomra. Zichy Mihály pesti és bécsi tanulmányait követően, 1847-1906 között élete jelentős részét Oroszországban töltötte. Eleinte Katalin nagyhercegnő udvarában, majd 1852-től egymást követő négy cár (I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor, II. Miklós) szolgálatában dolgozott. Oroszországban készített művei csak néhány reprodukció révén, töredékesen ismertek hazánkban, hiszen kitűnő mesterségbeli tudásról tanúskodó rajzait és akvarelljeit a cári gyűjteményekben őrizték elzárva a közönségtől és azok oroszországi közgyűjtemények kincsei a mai napig. 1977-ben szerepelt egy akkori válogatás az MNG Zichy grafikákat bemutató nagy kiállításán. A mostani érdeklődésnek megfelelően a drágán kölcsönzött anyag nagyobb része a cárok udvari életét örökítik meg, de olyan kultúrtörténeti „csemegék" is találhatóak közöttük, mint az a II. Sándor vadászata alkalmával készített kártyasorozat, melyet Zichy rajzolt a cár számára, s amin megörökítette önmagát is. Kihasználva a kínálkozó alkalmat, hogy az oroszországi grafikák kölcsönzésével immár bemutathatóvá válhat a teljes Zichy-életmű, a hazai köz- és magángyűjteményekből is jelentős válogatást tárunk a látogatók elé. Zichy 1874-ben úgy döntött, hogy elhagyja az orosz cári udvart, és Párizsba utazik abban a reményben, hogy immár szabadon alkothat, s vízióival - ahogyan ő nevezte „hallucinációival” - sikereket érhet el és biztosíthatja megélhetését. Párizsi éveinek (1874-1880 között), egyben egész életének kulcsműve, A Rombolás géniuszának diadala című hatalmas, 4,5x5,5 méteres vászon, mely jelenleg a zalai Zichy Mihály Emlékmúzeumban van kiállítva, ahol Zichy Mihály nagyméretű festményei az MNG tartós letétjeként állandó kiállítási helyre találtak. Most a fellelhető teljes életmű három hónapig a Budavári Palotában tekinthető meg. A nagy festmény nemcsak Zichy eszmefestészetének csúcsműve, és romantikus történelemszemléletének monumentális reprezentánsa, de igazi szenzáció, mely már megszületésekor is sok vitát kavart. Zichy az 1878-as párizsi világkiállításra készítette a festményt, ám a kiállítás rendezői arra kényszeríttették a művészt, hogy még a tárlat megnyitása előtt visszavonja, Zichy Mihály: Vége a komédiának, 1885, MNG 195
