Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9-10. szám
m^ÚZEUMI HÍRLEVÉL J© Dioráma részlet (tökésréce) A negyedik terem közepén egy kis ízelítőt kapunk a tavaszi, a nyári és a téli erdő élővilágából az erdei szalonka, a tőkésréce és a fogoly diorámában történő megjelenítésével. A vadászható nagyvadakat interaktív módon, -kép és hang-, számítógép vezérelte vetítőrendszeren ismerhetik meg a látogatók. A falakon trófeák, képek, faragások láthatók. VÁSÁROSNAMÉNY Múzeum a megfiatalodott Tomcsányi-kastélyban Nyitva tartás: hétfő kivételével, naponta 10-től 16 óráig Az 1963-ben alapított Beregi Múzeum immár véglegesen új helyén, a város egyetlen bejegyzett s a felújítás után ismét pompázó barokk műemléki kastély épületében fogadja kiállításainak látgatóit. Köszönhetően az elődök és a múzeum jelenlegi munkatársainak, immár csaknem 40.000 db, nagy részben országosan is jegyzett néprajzi, régészeti és történeti tárgyat őriz, gondoz a térség kulturális örökségének hivatott gyűjteménye. A hírneves Tomcsányi kastély 10 termében csoportosítva, válogatott tárgy együttesekkel és eddig nem igen látott fotókkal, képző- és iparművészeti alkotásokkal és hangulatosan alakított közönségterekkel szolgálja az érdeklődő látogatókat. A Bereg kincsei címet viselő tárlat-füzér a beregi Tiszahát, valamint az oklevelekben először 1214-ben említett, később jelentős térségi központ szerepet is ellátó Vásárosnamény (Namény) táji-történeti és társadalmi viszonyait vázolja fel a bevezetőben. A tágas fogadó térből először abba a helyiségbe jutunk, amely a legendás múzeumalapító és református lelkész, Csiszár Árpád tiszteletes (1912-1989) a jövőnek is példát mutató életútját, annak érdekes és tanulságos eseményeit vetíti elénk. Ember- és népismerete, valamint a feléje áradó bizalom révén sikerült megalapozni a későbbi múzeum gazdag gyűjteményeit. Vidékünkön a falu életének hagyományosan az egész évet átfogó vászonmunkák adták meg a keretét. A szövéssel készített, majd hímzéssel díszített vászonhoz kapcsolódtak a Beregi Tiszahát népe életének döntő pillanatai. Készítésének minden részlete, a munkák nehézsége ellenére a falvak egészének várva várt eseménye volt. Mivel ez a munka és szépen formált eszközei kizárólag a női tevékenység egyik jellemzője, a házasságra készülődő lány majdani életének meghatározó tárgyi világát idézik, a kiállítás rendezői igyekeztek e témát a lehető legrészletesebben kibontani, így több teremben is visszaköszönnek ezek, az ember életét a kisgyermekkori bölcsőtől a sírig, gyönyörű és változatos textíliák. Népünk hagyományos díszítő érzéke és kedve még a mindennapi élethez, házi és ház körüli munkákhoz kapcsolódó textíliákon is megnyilatkozik. A régi mintákat ma is szívesen használják különféle háztartási és egyéb vászontárgyak díszítéséhez. Ezt bizonyítják a mai használati tárgyakon és viseletén megjelenő hímzések. A kiállítás látogatói itt arra is lehetőséget kapnak, hogy szakmai- és a számítástechnika segítségével megtekinthessék, sőt kipróbálhassák a hímzés és a tervezés folyamatát! Külön terem mutatja be a múzeumnak helyet adó kastély és a kelet-magyarországi térség történelmében kiemelkedő szerepet játszó Lónyay- és Tomcsányi- családok Bereg megyei kapcsolatát, meghatározó szerepét. Itt követhető nyomon Tomcsányi Pál akadémikus és felesége, a hímzésben és más alkotói műfajban is jártas Szemere Sarolta asszonyjeles személységekben gazdag családfája. A beregi falvak mecénásai voltak továbbá hagyományosan azok a nemesi családok is, akik különböző javak, adományok juttatásával segítették a környezetükben élő közösségek boldogulását, veszély esetén életben maradását, tehetséges ifjaik taníttatását. A két részre osztott régészeti tárlatot egy nagyobb teremben és az ebből nyíló sarokszobában tekintheti meg a látogató. A kiállítás az őskőkortól (Kr. e. 250000 - 8000) a XVIII. századig kultúráinak tárgyi hagyatékából nyújt ízelítőt. Megtalálhatóak benne a mindennapok használati eszközeitől kezdve az ünnepi alkalmakkor viselt ékszereken, a harcok során alkalmazott fegyvereken, a mesterek szerszámain vagy a vallási rituálékon használt tárgyakon át a temetéskor túlvilágra szánt mellékletekig számos elem. Anyagából két rész országos, sőt európai szinten is kiemelkedően fontos: a bronzkor és a császárkor (Kr. u. I. század - 476) leletei. Az előbbinek a késői szakaszában (Kr. e. 1400/1300 - 800) a Beregben és környékén különböző okokból földbe rejtett óriási mennyiségű bronztárgy, míg az utóbbi során virágzó beregsurányi fazekascentrum örvend széles körű tudományos ismertségnek. A rendezés két leglátványosabb eredménnyel járó vállalkozásának a surányi fazekasok által használt - ásatási eredményeken és néprajzi megfigyeléseken alapuló - edényégető kemencék méretarányos modellezése és a korszakban a Felső-Tisza-vidékén megtelepült germán törzsek, a vandálok/viktoválok fegyverzetének újraalkotása tekinthető. A termek sorát az épület hátsó parkjára néző helyiség zárja, amelyben közel félszáz öntött vas kályha, a szintén Bereg 158
