Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9-10. szám
m^fúzEUMi Hírlevél m vidékén készült művészi és háztartási vasöntvény került elhelyezésre. Egyúttal itt van mód arra, hogy a múzeum barátai egy-egy rendezvényen gyűljenek össze és tartsák foglalkozásaikat. A kiállító kastély melléképületeiben a múzeum gyűjteményeinek java és az azokat gondozó szakemberek kaptak szintén korszerű és magas színvonalú elhelyezést a régió operatív programjának kiemelkedő anyagi támogatásával. Kriston Vízi József / Új időszaki kiállítások BUDAPEST BUDAPEST KIÁLLÍTÓ TEREM BAK IMRE festőművész A történet folytatódik... október 21-ig Bak festményei látszólag a dolgok elkülöníthetőségét, a felületek, a tárgyak lehatároltságát manifesztálják. Valójában, úgy tűnik, egy sajátos „mintha-világot" hoznak létre, mely egyszerre foglalja magába a hasonlatosság és különbözőség tudatát, az immanenciát és transzcendenciát, a megismerés vágyát s lehetetlenségének keserű tudatát. Semmi sem ott van ahol, hanem minden „között” van. Bak Imre világában „minden épp olyan” - idézhetjük Nemes Nagy Ágnest. Minden épp olyan, csak épp azt nem tudjuk, milyen. A dolgok milyensége dinamikusan változik. Bak Imre világa a között világa - nézzük meg még egyszer alkonyi festményét „A nap s az éj között" - „függőlegesek tűrhetetlen feszültségei fent s lent között", járjuk be tereit a sík s a tér között, merítkezzünk meg a vörös felület tükrében „az ég s az ég között''. (Részlet a kiállítás katalógusához készült tanulmányból.) Fehér Dávid BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM „Szélfútta kert" A török fajanszmüvesség emlékei Magyarországon december 5-ig Szeptember 5-én nyílt a magyarországi török fajanszanyagot bemutató kiállítás, amelynek apropóját az adja, hogy több száz külföldi kutató részvételével Budapesten kerül megrendezésre a 13. Nemzetközi Török Művészeti Konferencia (ICTA). A kiállításon, az ország területén folyó ásatások során felszínre került leletanyagot, valamint a gyűjteményekben fennmaradt tárgyi emlékeket mutatjuk be. Ez egyrészt jelenti a régészeti gyűjtemények legújabb darabjainak kiállítását, de természetesen a régebbi leletanyag legszebb darabjai is megjelennek. A kiállítás érdekessége, hogy ennek a díszkerámia típusnak legszebb darabjait az ország egész területéről egybegyűjtve most először tekintheti meg a közönség. A törökországi fajanszgyártás legnagyobb központjainak (Iznik, Kütahya) termékei hazánkba is eljutottak, és nem csak a hódoltság területén, de a magyar főúri otthonokban is megtalálhatóak voltak. A magyarországi gyűjteményekben őrzött tárgyi anyag jelentős része régészeti ásatásokból származik. Az egykor Magyarországon használt tárgyaknak (többnyire edények), a lelőkörülmények alapján megállapítható a kora, pontosítható hogy mikor kerültek földbe, és az is tisztázható, hogy Budán kívül mely városokba, várakba jutottak el a 16-17. században. A másik csoportba azok a tárgyak tartoznak, amelyek sosem voltak földben, hanem főúri vagy más jellegű gyűjteményekben érték meg a 21. századot. Ezek főként stílusjegyeik miatt fontosak, de érdekes az út is, ahogy jelenlegi őrzési helyükre kerültek. Iznik és Kütahya - ezt a két törökországi várost a mai napig összeköti az, hogy mindkét település az elmúlt századokban is világhírű volt fajansztermékeiről. A fajansz - a porcelánhoz hasonlóan - fehér színű, kemény, rendkívül finom, homogén anyagú. Előállításához megfelelő alapanyagra és magas szintű technológia ismeretére volt szükség. írott és régészeti adatok alapján tudjuk, hogy az izniki fajanszmüvesség a 15. század közepén alakult ki, a szultáni művészeti műhely (nakkashane) támogatásával. A régészeti ásatások során Iznikben feltártak több 15-17. században működő kerámiaégető kemencét, és bennük, illetve a környezetükben rengeteg helyi készítményt. A17. században a fajanszmüvesség központja áttevődött Kütahyába, de Iznikben is tovább működtek a műhelyek. Az izniki történeti fajanszgyártásra a legutolsó adatunk egy sírkő: a fajanszmesterek vezetőjének sírköve 1680-ból. Konstantinápolyban (ma Isztambul) szintén feltártak kerámiaégető kemencéket, amelyeknek érdekes magyarországi vonatkozás is van: a Sárospatakon található ún. bokályos ház fajanszcsempéi valahol ezekben a műhelyekben készültek el I. Rákóczi György megrendelésére, és kerültek a 17. században a vár egyik termének falaira. A csempék alapján képet alkothatunk a kor egyik legjelentősebb magyar családjának reprezentációs terméről, annak pompázatos megjelenéséről. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM szeptember 17 - 2008. március 10-ig Oszmán-Török szőnyegek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből In memoriam Batári Ferenc (1934-2005) A budapesti Iparművészeti Múzeum az isztambuli Török és Iszlám Művészeti Múzeum (Türk ve Islam Eserleri Müzesi) anyaga után a világ második leggazdagabb oszmán-török szőnyeggyűjteményét 159
