Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2006-02-01 / 2. szám

m^fúZEUMi H írlevél да a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára a Maastrichti Szerződés kulturális irányelveit elemzi. Ezek szerint a tagállamok e tekintetben nemhogy integrációt nem irányoznak elő, de épp a sokféleség fenntartását tá­mogatják. A128. cikk alapján a Közösség „hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tisztelet­ben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget". Az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, Cseri Miklós áttekintette, milyen szerepe, lehetőségei vannak a magyar múzeumoknak a nem­zetközi múzeumi programokban. Az EU pályáza­taival kapcsolatban néhány új elvárást emelt ki. Azt például, hogy a magyar muzeológiának túl kell lépnie a provincializmuson, hiszen az EU csak olyan prog­ramokat támogat, amelyek különböző régiók vagy különböző országok közötti együttműködés, esetleg hálózatépítés eredményeivel kecsegtetnek. Hozzá kell szoknunk továbbá ahhoz az ellenőrzési rendszer­hez, amelyet ezek a pályázatok megkövetelnek. A múzeumok felnőttoktatási feladatairól szól Koltai Dénes, a Pécsi Tudományegyetem Felnőttkép­zési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának dékánja és Koltai Zsuzsa, a kar tanársegédjének közös tanul­mánya. Az „Edutainment" fogalmát boncolgatva kitértek arra, hogy a kulturális szolgáltatás ma már vitathatatlanul jövedelmező áruvá vált, amelynek piacán a múzeumok kedvező feltételei adottak. A jövőre nézve kérdés az, hogy ezen a piacon képe­sek-e felvenni a versenyt az emberek szabadidejét felhasználni kívánó versenytársakkal. Vásárhelyi Tamás, országos múzeumi köz­­művelődési szakfelügyelő a múzeumok közönség­­kapcsolati tevékenységét elemezve, az előzmények után körképet adott a mai helyzetről. Sajnálatos tényként említi, hogy a múzeumok jelentős ré­szének gondolkodásmódjában befelé fordulás tapasztalható, a kiállításokat még mindig „valakik részéről", és nem „valakik számára” készítik. A múzeumnak közösségszervező, identitáserősítő feladata is kell, hogy legyen. Szemben a bevásár­lóközpontok és különböző szórakozóhelyek globá­lis vagy európai kultúrát közvetítő színtereivel, a közgyűjtemény a helyi közösség saját gyökereiből fakadó kultúráját ápolja. A kiadványt a szervező, jubiláló Baranya Me­gyei Múzeumok gyűjteményeinek jeles darabjairól készült műtárgyfotók színesítik. Pásztor Andrea Szín, szag, seb, vér Bárdosi József: Tulajdonságok nélküli művészet Először talán arról, hogy mi nincsen benne ebben az aránylag vaskos kötetben. Szerzője, Bárdosi József ugyanis nem csupán művészettörténész, teoreti­kus, kritikus, szervező, oktató, hang-performanszai révén maga is alkotóművész, de gyűjteményalapító is egyben. A 60-as évek legendás múzeológusaihoz, a székesfehérvári Kovács-Kovalovszky-házaspárhoz, a pécsi Romváry Ferenchez, hasonlóan a semmiből teremtette meg a modern magyar művészet egyik legizgalmasabb kollekcióját. Mikor a váci múzeum­hoz került, néhány jelentéktelen lokális darabon s a városra oktrojált erősen hullámzó színvonalú Hincz GjyMÍű-kollekción kívül gyakorlatilag nem volt képzőművészeti anyag a múzeum birtokában. Csak­hogy a 80-as évek végén egészen más dolog volt egy gyűjteményt felépíteni, mint a hőskorban, amikor a modern művészet perifériára szorult, állami vásár­lásban megbízásokban, a Nemzeti Galériában való megjelenésben nem is reménykedhető jelesei boldo­gan adományozták műveiket az irántuk érdeklődő vidéki múzeumoknak. Bárdosinak más utat kellett választani. Érdeklődésének homlokterébe a magyar szürnaturalizmus, hiperrealizmus, konceptuális és másodlagos realizmus alkotásai kerültek, melyek az épp akkor aktuális trendek alapján igazából senki mást, se a magángyűjtőket, se a múzeumokat nem érdekeltek. Ezeket kezdte gyűjteni, de elképzeléseit teoretikusan is megalapozta s kiállításokat rende­zett a körükbe tartozó művészeknek. Másfél év­tized szívós munkájával a - hogy Bárdosit idézzem- „feltámasztott mimézis" jegyében született művek páratlan, egyedül itt tanulmányozható kollekciója került Vácra. (Csak néhány alkotót említve: Birkás Ákos, Bemáth/у/ Sándor, Fehér László, Gaál József, Ke­lemen Károly, Kocsis Imre, Kánig Frigyes, Méhes László, Vojnich Erzsébet művei révén ma a város az egyik legjelentősebb, de az biztos, hogy a legkarakteresebb modern-kortárs gyűjtemény birtokosa.) S akkor még nem is szóltunk arról, hogy Bárdosi tevékenysége nyomán a középkori-barokk múltjába merevedett s az iparosítás sebeit nehezen gyógyítani tudó város - Bárdosinak köszönhetően- egyéb vonatkozásban is felkerült a modern ma­gyar művészet, kultúra térképére. Az általa a Görög Templom Kiállítóteremben s egyéb helyeken rende­zett több, mint száz kiállítás - köztük olyan, ma már kikerülhetetlen művészettörténeti fontosságúnak 57

Next

/
Thumbnails
Contents