Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
m^úzEUMi Hírlevél J© gyatékát, temetkezési szokásait, hitvilágát enteriőrök, rekonstrukciók, vitrinben elhelyezett leletanyag segítségével mutatták be. Az adott időszakról alkotott kép teljesebbé válik, ha fogalmat alkothatunk az itt élt népek mezőgazdaságáról, kohászatáról, kovácsmesterségéről, amelyeket ásatásokból származó növényleletek, állatcsontok, régészeti tárgyak, in situ kiemelt kohó szemléltetnek. Külön részben foglalkoznak az avar és honfoglaló népesség antropológiájával, csontvázak vizsgálata során megfigyelt különböző betegségekkel, gyógymódokkal. A katalógusban a kiállításhoz szorosan kapcsolódva a szerző végigvezeti az érdeklődő olvasót az avarok történetén, bemutatja az avar kori falvak, temetők sírjaiból előkerült tárgyakat, a rekonstrukciók segítségével az asszonyok és férfiak tevékenységét, a viseleteket és a szerszámokat. Ugyancsak a sírokból előkerült leletek alapján ismerteti a gyermekek játékait, a csonttárgy- eszközök megmunkálását, a különböző technikákkal készölt agyagedényeket. Az avarság emlékanyaga mellett olvashatunk a Keszthely-kultúra kutatástörténetéről, leletanyagáról, a temetkezési szokásokról, a honfoglaló magyar nép történetéről, az ásatási leleteikről. Csirke Orsolya - K. Palágyi Sylvia: Római kori ékszerek és viseleti tárgyak a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből Kiad.: Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém, 2005. 114 p. ill. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régészeti gyűjteményét bemutató katalógusok sorában, a római kori világítóeszközök, a római kori lószerszám- és járomveretek, valamint az üvegek után, ez alkalommal a római kori ékszerekre és viseleti tárgyakra került sor. Azokat a leleteket vették be a katalógusba, amelyek az évek során a veszprémi múzeum általános régészeti, ill. az Ókori Régészeti Osztály leltárkönyvébe kerültek nyilvántartásba, és ma is megtalálhatók a gyűjteményben. A katalógusban közölt ékszerek, viseleti tárgyak száma viszonylag nagy (860 db), sok közöttük az ismeretlen lelőhelyü. A tárgyalt leletanyag meghatározó része a fibulaanyag, emellett jelentős a római kori települések és esténkénti sírok gyakori leletanyaga, a tű, pontosabban hajtű, varrótű és dísztű. Darabszámúkat tekintve a második legnagyobb csoportot a gyöngyök, gyöngysorok alkotják. A gyűrűket anyaguk, illetve formájuk és technikai megoldásuk szerint csoportosították. A múzeum gyűjteménye kiegészül még a karperecek, övrészletek, csontfésűk felsorolásával is. A tárgyak bemutatásakor a szerzők felsorolják a tárgyak előkerülési helyét, a tárgy feltételezett korát, anyagát, készítésmódját A katalógushoz olyan irodalomjegyzék is tartozik, amelyben szerepel az elmúlt évben technikai okokból az „üvegkatalógusból" kimaradt irodalom is. Együttes közlésüket az is indokolja, hogy az ékszerek között is találni üvegből készült tárgyakat. A harmadik aranyvonat győri kincsei Szerk.: Székely Zoltán. Kiad.: Xántus János Múzeum, Győr, 2005. 88 p. ill. (A Xántus János Múzeum katalógusai I. Sorozatszerkesztő: Székely Zoltán) Perger Gyula „A harmadik aranyvonat és a Győri Múzeum" című tanulmányában a XX. században létrejött Győri Városi Múzeum történetét mutatja be. A Városi Múzeum alig fél évtizedes működését hátráltatta az a tény, hogy törzsgyűjteményének nagyobb hányada a Harmadik Aranyvonat rakományaként 1945-ben eltűnt, s majd két évtizedig lappangott. Feleleveníti a szerző a háborús évek alatti és utáni eseményeket, múzeum műtárgyainak Ausztriába szállításának és visszakerülésének „kalandos útját". Szabó Péter a Győri Múzeum várostörténeti gyűjteményének történetét írja le. A gyűjtemény alakulásában ugyancsak beleszólt a történelem, de ahogy a szerző írja: ...„Talán a városi kultúra emlékeinek magasztos értéke vezette sorsukat, a várostörténeti emlékek nemes célja segítette a múzeumot, hogy a háborúval járó veszélyeket és a nagyarányú pusztítást elkerülve, éppen a háború után kialakult helyzetben valósulhatott meg az a törekvés, mely valójában már Rómer múzeumának létrejöttekor is meghatározta a múzeumlapító törekvéseit, hogy a várostörténet emlékei a városi polgárok és az érdeklődő közösség széles rétegeinek gyarapodását szolgálják". Győr modernkori képzőművészeti életében meghatározó szerepet játszott a néhány helyi alkotó és a város közművelődéséért önzetlenül munkálkodó lokálpatrióta kezdeményezésére 1919-ben életre hívott Képző- és Iparművészeti Társulat. Almási Tibor a Társulat több évtizedes fennállása alatt kifejtett tevékenységét foglalja össze. 31
