Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
mifúzEUMi Hírlevél J© Történeti Múzeum és a Szlovák Nemzeti Galéria (Pozsony) rendezett közös tárlatot Habsburg Máriáról (1505-1558), II. Lajos magyar és cseh király feleségéről. A Magyarországon kívül mindenütt „Magyarországi Mária”-ként ismert királyné személye, országok fölött átívelő életútja, politikai pályája és egész Európát behálózó családi kapcsolatrendszere izgalmas téma a mai Európa polgára, s mindenekfölött a hazai közönség számára is. A kiállítást látogató közönség, s a katalógus olvasói számára is érdekes Mária kivételes asszonyi sorsa, valamint a magyar királyság történelmét meghatározó drámai korszakban betöltött szerepe. A katalógus első részében tanulmányokat találunk, melyek főként Mária királyné életének a közép-európai régióban töltött évei állnak. Olvashatunk a királyné udvartartásáról, annak személyi összetételéről és a politikai szempontokról, melyek szerepet játszottak az udvarba bekerültek kiválasztásában. „Új dinasztia, új udvar, új politikai döntéshozatal. Korszakváltás Magyarországon a mohácsi csata után” címmel Pálffy Géza vázolja fel a mohácsi tragédiát követő időszak eseményeit. Fazekas István, Oláh Miklós életútját, Mária királyné titkárának sorsát követi nyomon, Csepregi Zoltán pedig a királynénak a reformációhoz és a humanista kereszténységhez fűződő igen összetett, a kortársak részéről is ellentmondásosan megítélt viszonyát mutatja be. Buzek, Vaclav, Jagelló Lajos cseh és magyar király és Habsburg Mária csehországi tartózkodásának (1522-1523) körülményit, annak politikai, kulturális hozadékát járja körbe. Löcher, Kurt: Hans, Krell, II. Lajos magyar király és Habsburg Mária udvari festőjének életútját mutatja be. A magyar udvarban Krellt elhalmozták megrendelésekkel, a portrék mellett azonban számos kézműves munkát is el kellet végeznie. A szerző kitér a művész magyarországi szolgálata utáni időszakára is, amikor a magyar királyi pár és az udvarhoz kötődő nemesség portréfestőjeként megszerzett jártasságot további élete során kamatoztatta. Mikó Árpád, II. Lajos címeresleveleiből egy speciális heraldikai reprezentációs forma művészettörténeti kérdései kapcsán három dolgot vizsgált meg: először a stílusirányzatokat, másodjára a képek jelentését, végül a megrendelőket szemlézi. Arra keresi a választ, hogy mennyire tükrözték a címereslevelek az udvar ízlését. A középkorban gyakori dinasztikus házasságaik kapcsán az új hazába, királyi udvarba érkező fél nemcsak földrajzi- és kulturális-, hanem építészetileg is új környezetbe került. Magyar Károly tanulmányában rekonstruálni próbálta azt a képet, amely Máriát fogadhatta, amikor jövendő királynőként a budai királyi palotába érkezett. „A királyné kincsei" címmel Réthelyi Orsolya bemutatja Habsburg Mária kelengyeként házasságába vitt tárgyait, viseletéit. A leírtakkal módosítani szerette volna azt a majdnem ötszáz éve fennálló, a valóságot leegyszerűsítő nézetet, hogy „Mária királyné keveset hozott magával és sokat vitt el". A török közeledésének hírére számos egyházi kincstárat menekítettek el az ország északabbra fekvő vidékeire. Ludikova, Zuzana arra kérdésre kereste a választ, milyen részletességgel tárható fel a budai késő középkori egyházi kincstárak szétszóródásának története és mi volt a sorsa a Pozsonyba kerültekkel. Az utolsó tanulmányban Habsburg Mária németalföldi és spanyolországi Habsburg-udvarának néhány jellemzőjéről esik szó. A kötet második részében a kiállításon szereplő tárgyakról készült képeket és azok rövid leírását találjuk. Avarok, honfoglalók... Veszprém megye régészeti emlékei az avar kortól, a 10-11. századig. írta és szerkesztette: S. Perémi Ágota. Kiad.: Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém, 2005. 72 p. ill. A múzeum kiállításának célja az avarság, az ún. Keszthely-kultúra népe és nem utolsósorban a 10-11. századi magyarság életének lehetőleg minél szemléletesebb, minél életszerűbb bemutatása volt, a ránk maradt régészeti leletek tükrében. Ez gyakran nehéz feladat elé állította a rendezőket. A Kárpát-medence éghajlati és talajviszonyai között mindazon használati tárgyak, díszek, amelyek szerves anyagból készültek, nem maradtak meg napjainkig. Az időtálló anyagokból készült tárgyi emlékek csak töredékét képezik annak a hagyatéknak, amelyet e népek ránk hagytak. Mindezek ellenére a kiállításon a szakemberek kísérletet tettek arra, hogy elsősorban ásatási megfigyelések, eredmények, részben írott források, a néprajzi párhuzamok felhasználásával minél árnyaltabb képet mutassanak be e három nép életéről, mindennapjaikról, tevékenységükről, hitéről, művészetéről. Ezt a célt elsősorban a Veszprém megyében előkerült és feltárt leletanyag felhasználásával valósították meg. A három nép ha30
