Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2006-10-01 / 10. szám

m^fúzEUMi Hírlevél

A pipát juharfából, kecskerágítóból, diófából, különösen ezek tusakjából készítik, mert bennök ágas-bogos minták, vacsartok látszanak, amelyek cifrázás nélkül is olyanok már, mint a virág."

A múzeum régészeti gyűjteményében számos török kori cseréppipa található. A néprajzi raktár pedig nemcsak cserép-, hanem fém-, fa- és tajtékpipákat is őriz.

A tajtékpipáról a Vasárnapi Újság 1859. augusztus 14-i számában a következőket olvashatjuk: „A tajtékpipa tajtföldből (Meerschaum) gyártatik, melly fejéres szintű, átláthatlan, fénytelen, nagyon könnyű s a nyelvhez tapadó állomány. Vegyészi összetételére nézve kova-, keserföldből és vízből áll." Révai Nagy Lexikona már pontosabb leírást ad az anyagról, miszerint a tajték magnézium hidroszilikát (H4Mg2 Si3O10) ásvány. A lexikon a pipakészítésről annyit ír, hogy a nyersanyagot szárítják, flanellel dörzsölik, majd viasszal fényesítik.

Pipaszár nélkül mit sem ér a pipa. „A pásztor sokat pi~ pázgat, van módja benne, meg ráérő ideje is: egy pákli egy napra, nem is mindig elegendő. így hát a pipaszár hamar kiérik, szaga lesz gyorsan. Uj szár kell s szinte minden harmadik héten. Csinál hát magának pipaszárat, újat.

Pipaszárnak olyan ág való, amelyik a fa tövéből, amolyan fattyúhajtásként csapdázik, női ki. Ez jobb, mert egészen sima, nincs rajt ág és szép egyenes."

Nevezetes holmi a dohányzacskó. „Magyar ember jobban szereti a pipát, mint a szivart; dohányát mindig magával hordja a dohányzacskóban, melynek díszes sallangjai, cafrangjai kilógnak zsebéből. Lássa, aki akarja, hogy viselőjének nemcsak pipára, dohányra is telik, nem lévén ő amolyan közmondásbeli nagy pipájú, kevés dohányú ember."

Az alapos ember vágott dohányát otthonában állat alakú cserépedényben tartotta. Ismerünk hengeres, hordó és hasáb alakú dohánytartókat. Felületüket általában valamilyen domborműves dísz borítja, melyet ólommázzal fednek. Évszámot és feliratot nem szoktak rajtuk feltüntetni. A bajai múzeum tulajdonában lévő figurális dohánytartó medvét ábrázol. Az állat teste a hengeres tartály, az állat feje pedig az edény fedele.

A dohány „életre keltésére" egykoron minden pásztor és a legtöbb uradalmi cseléd mellényének zsebében vagy tarisznyájában ott lapult a fából faragott, művészies díszítéssel ellátott gyufatartó. „A pásztor inkább arra törekszik, hogy a gyujtótartók

297