Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
m^TúzEUMi Hírlevél J© gépezete minél összetettebb legyen, a szerkezetben minél több legyen az elmésség, csalafintaság. Virtus van ebben! Az enyim különb legyen, mint a komáé! ... Csinálnak olyan nyitásuakat, hogy azt holmi egyszerű észjárású atyafi ugyan hasztalan babrálja, ki nem nyitja, amig gazdája meg nem mutatja a módját." Ezen elmés szerkezet rovátkolt oldalán végighúzva könnyedén meggyulladt a régi kénes gyufa. A pipa a dohányzacskóval együtt rendszerint utolsó útjára is elkísérte gazdáját. „Ha az elköltözött keresztszülő volt, csak akkor kulcsolják két kezét keresztbe; imakönywel akkor temetik, ha olvasni tudott. Apró holmiját eltemetik véle, mert különben hazajárna értük. Természetesen, nem maradhat el a pipa sem, egy zacskó jó szűzdohánnyal!” Malonyay Dezső sallangos, csipkés szélű, hímzett dohányzacskók után kutatva, gyakran hallotta a következő kijelentést: „Volt a háznál egy cifra tulipántos, de bizony azt boldogult édes apámmal eltemettük, mert nagyon szerette szegény!" November 23-a, Kelemen napja nem tartozik az esztendő néprajzi szempontból jeles napjai közé. A vízimolnárok mégis úgy tartották, ha a molnár ezen a napon kiállt a ház- és völgyhajót összekötő „vízjáróra” és pipája füstjét a szél lefelé fújta, akkor másnap kiköthették a malmot, mert 8 napon belül beállt a jég. Magam is pipás ember lévén, nagyon megörültem, amikor először olvashattam ezt a népi bölcsességet. Kothencz Kelemen Múzeumok és gyűjtemények ZALAEGERSZEG Elrejtett történelem - szenzációs fotók... 2006 februárjában a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumban a szokásos téli karbantartási munkák során egy hajdinamorzsolóban kis csomagot talált a restaurátor, melyből négy tekercs selyempapírba csomagolt filmnegatív, valamint egy használt borítékban 18 db meglehetősen rossz állapotú, megsárgult fotográfia került elő. A csomagolás feliratáról megállapítottuk, hogy a képeket, dr. Szentmihályi Imre, a Göcseji Múzeum első igazgatója készítette. Létezésükről nem tudott senki! A felvételek az 1956-os forradalom bukása után készültek, a december 12-13. zalaegerszegi eseményeket ábrázolják. 1956. december 11-én a Központi Munkástanács felhívására országos sztájk kezdődött, melyhez Zalaegerszeg munkásai is csatlakoztak. Másnap az a hír terjedt el a városban, hogy a sztrájk hírét hozó postásokat és a posta igazgatóját az oroszok el akarják vinni. Ezt megakadályozandó, többezres tömeg gyűlt össze a város központjában, akiket karhatalmisták és orosz tankok oszlattak szét. Az éjszaka során letartóztatták a megmozdulás szervezőit. Másnap, tiltakozásul a Ruhagyár munkásnői szerveztek ún. „gyászfátyolos” tüntetést. Délután gyászba öltözve vonultak a Csány-szoborhoz, ahonnan az orosz tankok hamarosan kiszorították őket. A tömeg azonban nem hátrált, a mellékutcákon keresztül a belvárosba jutottak, s a többszöri felszólítás ellenére sem mozdultak. Végül az orosz katonák könnyfakasztó gránátok bevetésével kényszerítették távozásra a tiltakozókat. A megmozdulások 14-én is folytatódtak, azokról azonban Szentmihályi Imre már nem készített felvételeket. (Legalábbis nem tudunk róla.) A forradalom bukása után különösen veszélyessé vált a fényképezés. E veszélyt vállalva Szentmihályi Imre mégis lépésről lépésre végigfotózta a tüntetések eseményeit. A felvételeket két helyszínről, a múzeum akkori épületének (Kazinczy tér 1.) erkélyéről és ablakaiból, valamint az egykori Ispita (ma Postabank) épületének tornyából, vagyis felülről, rejtőzködve készítette. Megörökítette a tömeget, az utat elzárni igyekvő Csepel teherautókat, a tüntetők ellen felvonuló karhatalmistákat, orosz tankokat. Dokumentálta a helyi propaganda és ellenpropaganda működését. Lefényképezte a Városi Tanács épületének kerítését, melyre fehér festékkel Éljen a Kádár-kormány! feliratot festettek a berendezkedő hatalom támogatói, egy tiltakozó, bátor polgár mindössze egy, a felirat elé írt „F” betűvel tette nevetségessé a gyűlölt politikust és kormányát. Szentmihályi Imre, miután mind magára, mind a rajtuk látható személyekre nézve veszélyesnek ítélte a képeket, egy múzeumi műtárgyba, a hajdinamorzsolóba rejtette el azokat. A morzsoló pedig őrizte titkát napjainkig. Csodás előkerülésük után az NKA anyagi támogatása tette lehetővé restaurálásukat és digitalizálásukat. E munkát a Magyar Nemzeti Múzeum két kiváló szakembere, Sor Zita, valamint Ormos József restaurátorok végezték el. Béres Katalin, történész-muzeológus www.zmmi.hu SZEGED Dali körül forog minden Szegeden Mint ismeretes, 2006. szeptember elején Salvador Dalinak, a világhírű katalán festőzseninek nyílt kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kiállítóhelyén, a Fekete házban. Az érdeklődők több mint száz Dali által készített rajzzal, grafikával, illusztrációval és akvarellel találkozhatnak. A tárlat szervezését a múzeum szakembereiből álló csapat végezte. Ez a gárda már több nagyszabású tárlaton - legutóbb a Munkácsy-kiállításkor - bizonyította, hogy rátermett a feladatra. A cél az, hogy Dali műveit sok ezren nézzék meg a múzeum kiállítóhelyén, tény, hogy komoly érdeklődés kíséri a kiállítást. A megfelelő lebonyolításra a szegedi önkormányzat 5 millió forintot biztosított. A város részéről a tárlat koordinátora dr. Pászti Agnes kulturális tanácsnok, a Móra Ferenc Múzeum kép298
