Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
mJtúzEUMi Jíitiivíim grafika tanszéket, ahol Olgyai segítségével a művészeti hagyomány legfőbb értékeivel ismerkedhetett az ifjú, modern felfogású grafikusnemzedék. A rembrandti hagyományokból kiinduló és a korszak avantgárd elemeinek felhasználásával létrejövő önálló magyar grafika az 1920-as évek végétől a világ jelentős kiállítótermeiben (pl. a Velencei Biennálék alkalmával) is bemutatásra került. Ez az időszak volt a magyar grafika első igazi fénykora. 1927-től egy kiváló pedagógus, Varga Nándor Lajos került a tanszék élére. Amellett, hogy sokoldalú, kiváló grafikusokat nevelt, Varga jelentős kutatói és szakírói tevékenységet is folytatott: egy tudós szenvedélyével kutatta a grafika történetét, és alapvető forrásmunkákat jelentetett meg a rézkarcról, a rézmetszetről, a fametszetről és a vonalról. Ő volt az továbbá, aki a máig is működő tanszéki archívumot megszervezte. A második világháború utáni fordulatot követően Koffán Károly, Konecsni György, Ék Sándor, majd Raszler Károly, Rozanits Tibor és Kocsis Imre határozták meg a grafikai oktatás irányát. Megteremtették az új eljárások feltételeit (szitanyomás, fotóeljárások) és a jelenleg folyó oktatás során - Somorjai Kiss Tibor vezetésével - folyamatosan ápolják a modern magyar grafika hagyományait, szabad teret engedve minden értékes művészi kezdeményezésnek. A grafikai archívum gondozása és feldolgozása a Képzőművészeti Egyetem könyvtárában Zsákovics Ferenc művészettörténész közreműködésével az OTKA keretén belül folyik. Luther Márton, a reformátor - A Luther Zentrum (Wittenberg) vándorkiállítása Budapesti Történeti Múzeum 2006. szeptember 20. - október 15. A vándorkiállítás, amelyet a wittenbergi Luther Központ és Luther Hagyományőrző Alapítvány hozott létre, Pozsonyból érkezik Budapestre. 2003 óta járja a világot, a kanadai Winnipeg után jónéhány más észak-amerikai városban, majd Európa számos helyszínén látható volt már. Az elsősorban ismeretterjesztő kiállítás anyaga a reformátor életének és munkásságának legfontosabb helyszíneit és csomópontjait mutatja be, kortárs dokumentumok nemes másolatainak segítségével. Talán segít pontosítani, árnyalni Lutherről alkotott képünket, aki tagadhatatlanul a történelem egyik igen nagyformátumú, talán nem túlzás állítani: napjainkig ható személyisége. Nemcsak protestánsok, de katolikusok, nemcsak hívők, de ateisták számára is megmutathat valamit abból a lendületből, erőből, elhivatottságból, amely lelkét egyháza megreformálására fűtötte. A látogató találkozhat mindazokkal, akik Luther társaiul szegődtek ebben a - gyakran harcos - szolgálatban: választófejedelmekkel, a Cranach festődinasztiával, nyomdászok és metszők név szerint ismert, ám mára arctalan tucatjával, bölcs teológusokkal, s nem utolsósorban Katalin asszonnyal. „E kiállítás szikár és tárgyilagos információs anyagával segíthet minden érdeklődőnek, hogy a Lutherről és a reformációról korábban szerzett ismereteit pontosítsa, a romantikus hatásoktól sem mentes rajongását reális elkötelezettséggé formálja, vagy esetleg meglévő előítéleteit korrigálja." „Azt remélem, hogy kiállításunk - éppen aktuális kerek évfordulók által „kötelezővé” tett érdeklődés nélkül is - eléri célját: látogatóink jobban megismerik a világtörténelem egyik legnagyobb személyiségét és az elsősorban az ő nevével fémjelzett eseményt.” - olvashatjuk a kiállításvezető előszavában IttzésJános evangélikus elnök-püspök szavait. A kiállítás „életében" újdonság, hogy magyarországi bemutatója egy - Luther és Magyarország kapcsolatát felvillantó- anyaggal is bővül, amelyben, a kölcsönző intézményeknek hála, többségében eredeti műtárgyakkal találkozhat a közönség. A vándorkiállítás összeszerelését minden európai helyszínen Hans Zinnow, a wittenbergi intézet munkatársa irányítja, a hazai bemutató szervezője a Magyarországi Evangélikus Egyház megbízásából az Evangélikus Országos Múzeum. A kiállításvezető angol és magyar nyelven kapható. Magyarország 1956-ban Erich Lessing képein Budapesti Történeti Múzeum 2006. szeptember 23. - december 31. Erich Lessing háromszor járt Magyarországon 1956-ban. Májusjúniusban hosszabb időt töltött Budapesten és vidéki riportutakon. Fényképezett a Bakonyban, Zircen, Karcag környéki tanyákon, Kalocsán, Sztálinvárosban és Diósgyőrben. Eljutott a Petőfi Kör 1956. június 27-i nevezetes budapesti sajtóvitájára- erről az eseményről ő készítette a leghíresebb képriportot. Bejutott az Országgyűlésbe, még lencsevégre kapta a hatalma utolsó napjait élő Rákosi Mátyást, de felkereste Orsó utcai házában a még belső száműzetésben élő Nagy Imrét is, akiről talán senki sem készített olyan bensőséges és harmonikus képeket, mint ő. Ott volt a határzár, a drótakadályok és az aknamezők eltávolításánál, megörökítette a nagyüzem munkásait és a TSz-ek parasztjait - nem gondolva, hogy köztük lehetnek az eljövendő események valódi főszereplői. Ősszel a magyar forradalom kitörésének hírére azonnal Budapestre sietett. Már útközben - így például Győrben - fényképezett, a tűzszünet küszöbén jutott a fővárosba. Végigfotózta a pesti utcát és a forradalom szereplőit - névtelen fegyveres harcosokat, járókelőket, halottakat, harci járművek roncsait és a friss romokat. Járt a Köztársaság téren, a Corvin közi felkelők főhadiszállásán és budai prímási palotában, ahová éppen akkor érkezett a fogságából szabadult Mindszenty bíboros. Az 1956-os év utolsó napjaiban újra Budapestre jött- ahol már csak hóval takart romokat, sorban álló embereket, üres utcákat talált. A vereség letargikus hangulatát, a nehéz és reménytelennek tűnő újrakezdést örökítette meg. Ahogyan - két 294
